Nagyon hálás vagyok mindenért, amit kapok a Jó Istentől, az élettől. Nagyon szeretem a karácsonyt, de engem nem érdekel a külső csillogás és a csomagolt ajándék, viszont a belső ragyogás és azok, akik igazán fontosak az életemben, annál inkább. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fantasztikusan jó és támogató családom mellett néhány igaz jó barát is gazdagítja az életemet. Ők nem csupán társak, hanem az életem legnagyobb ajándékai, akik mellettem vannak. Az otthon számomra a biztonság, a feltétel nélküli szeretet és az elfogadás helye. Az otthon az a hely, ahol mindenki önmaga, ahol a hibáink ellenére is szeretnek minket. A szüleim támogatása mindig példát mutatott arra, hogyan kell szeretni, hogyan lehet türelmesnek, megértőnek és empatikusnak lenni, tisztelni önmagunkat és másokat. Az ők intelmeik és értékeik adták meg az igazi alapot az értékrendemhez. Megtanították, hogy az élet legfontosabb része nem az, hogy mit érünk el, hanem az, hogyan bánunk önmagunkkal és másokkal. Arra tanítottak, hogy elsősorban figyeljünk a szívünkre és egymásra, legyünk elfogadóak és segítőkészek. Nem csak szeretjük egymást, de tiszteljük is, és megbecsüljük azt az időt és munkát, amit egymásra fordítunk. A közös idő értéke felbecsülhetetlen: az együttlét, a mély vagy laza beszélgetések, a nevetés, a finom ételek és a közös történetek mind-mind olyan kincsek, amikért nem tudok elég hálás lenni. Maga a tudat, hogy ők vannak, léteznek, hatalmas erőt és boldogságot adnak számomra. Nem a tökéletesség a lényeg, hanem az, hogy együtt legyünk, jelen legyünk, és odafigyeljünk egymásra. Ezek azok a pillanatok, amik igazán varázslatossá tették az idei szentestét is. Az ilyen együttlétek megtanítanak arra, hogy az élet igazi szépsége az egyszerűségben rejlik.
Nagyon sajnálom azokat az embereket, akik bármilyen okból nem tapasztalhatják meg a karácsony csodáját ebben a formában, amit a családi szeretet és a karácsony szentsége hoz magával. Szeretném, ha mindenki részese lehetne ennek az érzésnek, amely nemcsak a karácsonyt, hanem az egész életet szebbé és teljesebbé teszi.
Karácsony este Jézus születésnapjának ünneplésével ott vannak a csodák: a gyertyák meghitt fénye, a szeretetteljes ölelések, a nevetés, a közös éneklés és imádkozás, az asztal körüli beszélgetések, a gyermekek, felnőttek boldogsága, öröme, a hit, a remény amely mindenkit áthat. A csodák ott vannak egy mosolyban, egy megértő pillantásban. Csak észre kell venni és meg kell élni ezeket a pillanatokat. Bármi is történt az év során, mindig van lehetőség újrakezdeni, új erőt meríteni, és hálával tekinteni mindarra, ami megadatott. Karácsony estéjén a lélekben gyújtott fény bevilágítja az egész évet, emlékeztetve arra, hogy a legfontosabb dolog az életben az, hogy szeressünk és törődjünk önmagunkkal és egymással. Ez az ünnep túlmutat a fények csillogásán és a színes díszek ragyogásán. Karácsony a szívünkből fakadó szeretet ünnepe, amely megerősíti az összetartozás érzését. Ilyenkor érezzük igazán, hogy a szeretet láthatatlan szálakkal köt össze mindannyiunkat, és ez adja az élet legmélyebb értelmét.
Minden percben itt az újrakezdés lehetősége, a hibák megbocsátása, az összetartozás megújítása és az emberi kapcsolatok megerősítése, a lélek megújulása. Az összetartozás fénye nemcsak a karácsonyfa körül ragyog, hanem bevilágítja az egész életünket.
Köszönöm a csodát!
R. J.