Szilveszterkor sok magyar család asztalán ott a lencse, mert az ősi hagyomány szerint, ha nem eszel belőle, akkor a következő évben a szerencse és a bőség olyan messzire elkerül, mint a közúti ellenőr a tuningolt Zsigulit. Az már más kérdés, hogy mennyi lencsét kell elfogyasztani ahhoz, hogy ne csak a januári villanyszámlát tudd kifizetni, hanem az év végére te is egy yacht fedélzetén szürcsöld a Dom Pérignon pezsgőt – miközben a Black Friday-t csak arra használod, hogy jót nevess a túlárazott “akciós” kenyérpirítóra vadászó tömegen.
Van nekünk, magyaroknak egy gazdasági titokzatos Mozartunk, aki úgy játssza a pénzügyi hangszereken, mintha egy svájci bankszámla lenne a kotta. Ha valaki tudja, hogy pontosan hány gramm lencsében rejlik a gazdasági felemelkedés kulcsa, akkor az biztos, hogy ő. Képzeld el, hogy ez az ikon szilveszter este, amint ott ül a vacsoraasztalnál. Előtte egy tál lencse, de nem akármilyen: talán vaami „pályázati bőség deluxe edition”, amelynek minden egyes szemét gondosan ellenőrizte a közbeszerzési hivatal? A recept bizonyára varázserejű, garantáltan megsokszorozza a bankszámla egyenleget… És itt jön a nagy kérdés: pontosan mennyi lencse van abban a tálban? Egy kanál? Egy kiló? Több? A titok őrzője azonban nem adja ki az infót. Pedig úgy megkérdezném:
„Barátom, hány kanál lencse kell ahhoz, hogy ilyen ütemben nőjön a vagyonod?”De persze a gazdasági zseni csak hátradőlne, és sejtelmes mosollyal annyit mondana:„Nem a lencse mennyisége számít, hanem az, hogy kitől szerzed.” A titok örökké TITOK marad.
Nekünk… sima halandóknak marad a hagyományos megközelítés: egyél annyi lencsét, amennyit csak bírsz, dobd be a malacperselybe az aprót, és reménykedj, hogy jövőre szembe jönnek veled az akciós cuccok…