Miért tartod fontosnak, hogy a magyar kultúra ezen három műfaját egy koncerten egyesítsd?
Óriási kulturális ereje van mindhárom hungarikumnak önmagában is. A Hungarikum Kavalkád azért egyesíti ezeket a műfajokat, hogy egy valódi kulturális varázslat jöjjön létre. Úgy gondolom, hogy az egység minden téren hatalmas erőt képvisel, és a három műfaj ötvözése lehetőséget teremt arra, hogy a projekt széles közönséget érjen el világszerte. Emellett nem utolsósorban célunk, hogy a magyar értékeket más nemzetiségek számára is bemutassuk.
Hogyan fogadták az ötletet a zenekar tagjai és a fellépők, amikor először bemutattad nekik a koncepciót?
A 100 Tagú Cigányzenekar az egyetlen hungarikum, amely immár 40 éve nagy arénákban lép fel világszerte, jelentős tapasztalatot szerezve ezáltal. Bár furcsán hangzik, a klasszikus magyar nóta helyzete a legnehezebb, mivel az úgynevezett magyar nóta gálák fokozatosan kiszorultak a kisebb termekbe. Az előadások összeállítása sajnos nem vonzó a fiatalabb generáció számára, és a jegybevétel sok esetben még egy kisebb rendezvény költségeit sem fedezi. Természetesen vannak kivételek, például a Muzsikaszó – Maneszes Márton és nótás barátai erdélyi turnéja, amely 2024-ben nagy közönségsikert aratott.Érdemes belegondolni, mekkora szakadék van az ország legnagyobb sportcsarnoka, az MVM Dome több ezres befogadóképessége és egy vidéki, 200-400 fős kulturális központ között. A zenekar elnöke, Danyi Lőrinc, pontosan megértette a kulturális realitás nehézségeit, és felismerte, hogy az utolsó esélyt az említett összefogás jelentheti. A három hungarikum egymást erősítve képes nagy arénákban, akár 100 országban kulturális értéket teremteni mind az elszármazott magyarok, mind az adott országban élő más nemzetiségek számára.Az operett helyzete elméletileg kedvezőbb, ám ki kell mondani, hogy az előadások jellemzően egy zárt kört céloznak meg, és kevésbé jutnak el a nagyközönséghez.
Van olyan személyes élményed vagy emléked, amely különösen inspirált a projekt során?
Most először beszélek erről a személyes élményről, mert szinte minden projektem egy fontos beszélgetés után vált igazán jelentőssé számomra. Egy kecskeméti magyar nóta előadás után egy kedves hölgy gratulált nekem, majd hozzátette: „Tíz év múlva keress magadnak valami jó állást, mert ezt a két műfajt nem lesz kinek énekelni. Én imádom a nótát és az operettet, de az unokáim úgy tekintenek rá, mintha valami földöntúli dolog lenne.”
Ez a mondat mélyen megrázott, mert úgy éreztem, hogy igaza van, és az igazság – mint mindig – fájt. Ekkor kezdtem el komolyan gondolkodni azon, hogy mi lehetne a megoldás. Ez az élmény inspirált arra, hogy egyesítsem a három hungarikumot, és ezért tartom rendkívül fontosnak a Hungarikum Kavalkád televíziós tehetségkutatót is. Ha nem cselekszünk, valóban igaza lehet a kecskeméti hölgynek. Mindenesetre a kolozsvári fellépés után bebizonyosodott számomra, hogy nem volt igaza. Hálás vagyok neki az őszinteségéért, mert gondolatai ösztönöztek arra, hogy megkeressem a megoldást. Kolozsváron 7000 ember – és nemcsak magyarok – állva tapsolták a hungarikumokat, és ekkor éreztem, hogy megtaláltam a túlélés receptjét. Új köntösbe öltöztetve a magyar muzsika három alappillére igenis vonzó lehet a mai közönség számára is.
Hogyan tud egy ilyen esemény hozzájárulni a magyar kulturális értékek nemzetközi megismertetéséhez?
Nagyon jó a kérdés, mert gyakran elgondolkodom azon, hogy a több millió elszármazott magyar vajon milyen muzsikát hallgat, milyen nyelvet beszél, és ami talán a legfontosabb: részt tud-e venni olyan nagyszabású sportcsarnokos koncerteken, ahol a saját népének alapértékei kerülnek bemutatásra. Őszintén szólva, jelenleg nincs ilyen lehetőség. A Hungarikum Kavalkádon kívül sajnos nem létezik egyetlen hasonló projekt sem, amely ilyen mértékben hozná közel a magyar kultúrát a világ minden táján élő honfitársainkhoz. Bárcsak lenne több hasonló kezdeményezés, hiszen a nagyvilág szürke hétköznapjai gyakran rejtenek nehéz sorsokat, amelyeket a távolság és az egyedüllét még inkább felerősít. Éppen ezért hiszem, hogy nekünk, magyaroknak példát kell mutatnunk: egy ilyen nagyszabású koncertsorozattal nemcsak elérhetjük, hanem meg is szólíthatjuk őket, lehetőséget teremtve arra, hogy újra átélhessék a magyar kultúra varázsát, bárhol is éljenek a világban.
Milyen vizuális vagy technikai elemekkel teszitek még különlegesebbé a koncert élményét?
Mindenekelőtt a színpad mérete önmagában is lenyűgöző látványt nyújt, hiszen a zenekar, a táncosok és a három énekes összesen közel 120 fővel állnak egyszerre a színpadon. Ez a grandiózus megjelenés már önmagában is egyedülálló élményt biztosít a közönség számára.
A másik kiemelten fontos technikai elem a hangosítás, amely minden koncerten a legmagasabb színvonalon valósul meg. Kolozsváron is kiemelkedő minőséget értünk el Szedlacsek Nimród, a Hungarikum Kavalkád technikai vezetőjének irányításával, aki évtizedes tapasztalatával garantálja a tökéletes hangzást minden helyszínen.Minden koncertre egyedi díszlet készül, amelynek alapját mindig a magyar szimbólumok képezik, meghatározva a látványvilágot. A díszletek tervezését és kivitelezését Telegdi Tünde díszlettervező vezeti. A részleteket egyelőre titokban tartjuk – ezt mindenkinek élőben kell megtapasztalnia.Fontos megemlítenem a Szallai Katalin divattervezővel kötött partnerséget is, amely szintén hozzájárul az előadás különlegességéhez. Az ő munkájának köszönhetően a fellépők egyedi és különleges ruhákban lépnek színpadra, amelyek méltó módon képviselik a magyar kultúrát és hagyományokat.
Mit jelent számodra, hogy Kolozsvárról indulva mára Magyarország és a nagyvilág figyelmét is felkelti ez a projekt?
Nagyon fontos volt számomra, hogy a Hungarikum Kavalkád Kolozsvárról induljon, hiszen Erdély szívében mély gyökerei vannak a magyar kultúrának. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy az indulás során az „all-in” hozzáállásom miatt rengeteg kezdő hibát elkövettem. A naivitásom és a mindenképpen tenni akarásom miatt teret engedtem egy óriási „sáskahadnak”, akik kihasználták a helyzetet és engem is, mint lelkes, elhivatott szervezőt.
Ennek ellenére nem véletlenül mondják, hogy Szép város Kolozsvár, hiszen itt indult útjára a Hungarikum Kavalkád, és úgy érzem, hogy ez a város a projekt szimbolikus otthona marad. Az igazi beteljesülés számomra az lesz, amikor a 100. koncert ismét Kolozsváron kerül megrendezésre – akár általam, akár a gyermekeim által. Ez az esemény nemcsak lezárása, hanem megkoronázása is lesz annak az útnak, amelyet a magyar kultúra népszerűsítéséért tettünk meg világszerte.