-A motorozás világa számodra nem csupán hobbi, hanem egyfajta életfilozófia is. Hogyan formálták a tapasztalataid és az évek során szerzett tudásod a motoros szemléletedet, és hogyan tükröződik ez a munkádban?
Inkább függőségnek hívnám, mint életfilozófiának. 15 év motorozás után 5-6 évre teljesen leálltam a motorozással. Nem csak a motor vezetésével, hanem minden motoros esemény látogatásával, de még a motorozás világának fejlődését sem követtem, motoros társaságba sem jártam.
A függőség hozott vissza, nem elsősorban a motorozás, hanem a motorosok közösségének hiánya. A motorosok egymás közt elég lazák tudnak lenni, egymás vicces zrikálása egy normális történés egy társaságban. Ezt nem találtam meg a nem motoros emberek között. Szürkébb és unalmasabb volt az életem, ezért kezdtem újra. Természetesen a motor vezetése is egy hiperjó élmény, de a hozzá csatlakozó járulékos környezet az teszi igazán élvezetessé. Nyilván idővel az ember átgondoltabb lesz, mert megtapasztal veszélyes és fájdalmas dolgokat, ezért ha arról van szó, hogy hol lehet egy jót száguldozni, akkor arra speckóbban odafigyelek, nem akarok mindenhol, mindenáron nagy élvezetet. Nyugodtan meg szoktam várni a nyarat, amikor már kellő tapadása van a gumiknak, az utak már tiszták a téli szórások után és akkor jobban ki tudom élni magam. Kezdő koromban előfordult, hogy január első napjaiban elővettem az akkori sportmotoromat, mert kellett az a 10 perc izgalom és adrenalin. Ma már, ha télen akarok élvezkedni, akkor elmegyek Gran Canariára, ahol van 1-2 motorom és ott gurulok a 25 fokban egy jót.
– A “Kanyarvadászat” című könyved egyfajta vezetéstechnikai útmutató is a motorosok számára. Milyen személyes tapasztalatok és felismerések inspiráltak arra, hogy ezt a könyvet megírd? Milyen hiányosságokat pótol a hazai motoros kultúrában?
Sokan azt gondolják, hogy én nem hibázok, pedig ennek az ellenkezője igaz. Minden hibát elkövettem már, amit egy motoros el tud. Mivel nem áll tőlem távol a határaim feszegetése, ezért ez nem mindig ment büntetlenül, mert előbb-utóbb átlépi az ember a határt. Ezek a tapasztalatok az alapjai a könyvnek, mert emlékszem rá, hogy pl milyen volt az első olyan kanyarom nagymotorral, amikor nem tudtam íven tartani a motort, mert nem volt megfelelő tapasztalatom és elkezdtem lesodródni az útról, aztán valahogy megfogtam a gépet, de ebben inkább a szerencse segített, mint a tudás.
Nem felejtettem el ezeket és mivel 2002 óta dolgozom a motoros szakmában, több ezer motorossal találkoztam, beszélgettem, motoroztam együtt, egyszer csak felfigyeltem, hogy másik is ugyanazokat a hibákat követik el a motor vezetésekor, a helyzetek felmérésekor, mint anno én. Feltűnt, hogy ez mennyire sablonszerűen történik, mindegy, hogy 5 hete, vagy 25 éve motorozik valaki, a hibák nagy része teljesen megegyezik. Összegyűjtöttem a legalapvetőbb közúti motoros vezetéstechnikai problémákat és elkezdtem boncolgatni az okokat, hogy hol van az a pont pl egy kanyar előtt, kanyar elején, melyek azok a rossz mozzanatok, amelyek miatt miatt a kanyar közepén, vagy végén problémás helyzetek alakulhatnak ki. Felbontottam fázisokra a kanyarodást és elkezdtem kanyartípusonként összerakni, hogy mi a legeredményesebb kanyar megközelítési mód. Hová nézzen, hová pozícionálja a motort, mikor fékezzen. Majd jön a kanyar első szakasza, ami már a kanyar megközelítéskor hozott döntésekre épül és így tovább a kanyar végéig. Ez amúgy egyszerű fizika és matek, de nem kell hozzá fejben lejátszani egyetlen képletet sem, hanem megfelelő pontokra kell helyezni a tekintetet, megfelelő testpozíciót felvenni, megfelelő fékezés megoldást kivitelezni. Hosszú lenne ezeket leírni, a könyvben 300 oldalon van szó ezekről az apró, de egymásra épülő dolgokból.
A jogosítvány megszerzésekor nem kap senki rutint, azok majd évekkel és több 10.000 km-ekkel később jönnek. Az én megoldásaimmal egy motoros brutál mennyiségű évet és keserű tapasztalatokat tud megspórolni, mert ha követi a könyvben leírtakat, akkor elkerüli azokat a hibákat, amelyeket a világban már motorosok százezrei elkövettek, mivel nagyon gyakori, hogy nem ismerik fel a hibás döntéseket, ráadásul hamis biztonságérzet alakul ki bennük. A könyvben rávilágítok ezekre, példákkal szemléltetem és mellé teszem a helyes megoldásokat, hogy lássák a kanyar összetett fázisainak egymásra épülését. Nem elég a kanyar 1 fázisát jól csinálni, 3-at meg rosszul. Mindegyiket jól kell és lehet is, így a motorozási stílus a valós biztonságot fogja tartalmazni, az automatikus döntések a megfelelő biztonsági faktort fogják eredményezni.
– A mostani motorkiállítás, amit szervezel, jelentős esemény a hazai motoros közösség számára. Milyen újdonságokat, trendeket és inspirációkat szeretnétek bemutatni, és hogyan látod az ilyen rendezvények szerepét a motoros kultúra fejlődésében?
Nagyon régmúltra tekint vissza a motoros kiállítás, a 90-esek évek közepétől minden évben megrendezték, de a 2010-es válság eléggé megcibálta a hazai piacot, 90%-kal esett vissza az új motorok értékesítése. Emiatt 2017-ben, amikor még mindig nyögte a következményeket a piac, rendezték meg utoljára. Az elmúlt években elindult valami, 7-8 év alatt 3-4x-esére nőttek az újmotor eladási számok, ez egy jó jel volt számomra, hogy fussak egy kört a motorimportőröknél, hogy mi lenne, ha felélesztenénk a kiállítást. Már szinte minden szakmának van kiállítása, még a cipősöknek is, a motor meg mégiscsak egy rendkívül erőteljes hobbi, így sok cég ugyanezen a véleményen volt, hogy fogjunk bele. Akik motoroznak, azoknak egy jó visszaigazolás, hogy egy igazán erős közösségben vannak. Akik ebből élnek, a kereskedők, vagy a szolgáltatók, azok meg tudják mutatni az új termékeiket sokezer embernek 3 nap alatt.
Aki kicsit jobban belelát a motoros életbe, az tisztában van vele, hogy rendkívül széles a paletta, mert a vérbeli offroad-os endurost nem izgatja a sportmotorosok világa és fordítva is igaz. A retros, veterános vonal nem fog egyrészes bőroverállt venni, ahogy az új motorok megszállottja sem fog otthon több időt szerelgetni egy régi motort, mint amennyit motorozik. De mégis van egy fő csapásirány, mert mindenki annyira bele van zúgva a masinájába, hogy egy lila ködben éli a fél életét és emiatt értik meg egymást a különböző irányvonalakban létezők.
Rengeteg sztori, történet keletkezik, hangzik el és ha valaki belecsöppen nem motorosként egy motoros brigád beszélgetésébe, akkor elkezdi vonzani ez a világ, mert a motorozás feldobja az embert és nem nagyon láttál még 5-10 fős csoportokban tankolni megálló motorosokat szomorúan leszállni a gépről. Ez a felszabadultság érzés kell sok-sok embernek, mert sokkal jobb vidáman élni az életet, mind depisen. Az elmúlt 7-8 évben 50.000-rel nőt a motorosok tábora, most már kb 230.000 rendszámos motort jegyeznek az országban és ez folyamatosan gyarapszik.
– A vlogjaidban gyakran foglalkozol a motorosok biztonságával és vezetéstechnikával. Véleményed szerint milyen szemléletbeli változásokra lenne szükség a motoros társadalomban, hogy a balesetek száma csökkenjen, és hogyan lehet ezt hatékonyan elérni?
Motoron ülve az emberek óvatosabbak, mint az autóban. Az autóhoz képest nem véd szinte semmi. Ahhoz képest, hogy a motorosok száma nő, a legsúlyosabb, a halálos balesetek száma csökkent az elmúlt években.
Egyre többen mérik fel a képességeiket és olyan teljesítményű, súlyú, méretű motort választanak, ami passzol a képességeikhez. Úgyhogy ez a szemlélet már sok évvel ezelőtt elindult, aminek meg is vannak a pozitív eredményei.
A motorosok magánszemélyként sokkal aktívabbak az önképzésre. Rengeteg különféle tanfolyam van, ahová magánszemélyként vásárolnak részvételi lehetőséget, míg egy autós egy vezetéstechnikai tréningre max akkor megy el, ha a cégük elviszi őket juttatásként. Ami nagyon fontos lenne, az egy központi kommunikáció, pl a rendőrség részéről, mert megvannak azok a sablonszerű kritikus esetek, amelyek rendszeresek. Mondok egy példát, ami nem csak a motorosoknak okoz nehézséget, hanem minden közlekedőnek.
Az autósok nagyon nagy része egy főúton haladva, lekanyarodást tervezve előbb kezd el fékezni, mint indexelni. A mögötte haladónak fogalma sincs, hogy a fékezésnek mi az oka. Egy gödör, vagy akadály az úton, egy kiugrott állat, egy műszaki hiba. Közben 1000-ből 999-szer egyik sem, csak egy szimpla lekanyarodás jobbra, vagy balra.
Ha egy jobbra kanyarodni szándékozó autós először jelezné index-szel, hogy manőverbe fog kezdeni, akkor ha nem jön szembe senki és nem tiltja a sávváltást semmi, akkor a mögötte haladó lassítás nélkül ki tudná kerülni. De mivel először fékezés történik, így a mögötte haladó is fékezni fog és mindenki, aki a sorban halad. Minél többen vannak, a hátsók annál nagyobbat fognak satuzni és vagy egymásba mennek, vagy nem. Ezt az évtizedek óta fennálló problémát 1-2 év kommunikációval simán le lehetne csökkenteni. Ilyenből van még egy csomó, de valamiért nem állnak bele a szakemberek, akiknek ez lenne a dolga, hogy egyesével a legsűrűbb eseteket elkezdjék megoldani. Helyette kiírják egy reklámtáblára az út mellé, hogy „vezess figyelmesen!”. Ez az info konkrétan nem mond semmit senkinek, mert aki fékezős és utána indexelős stílusban vezet, az meg van győződve erről, hogy mindent tökéletese csinál és ő figyelmesen vezet.
-Az évek során hatalmas követőtáborra tettél szert, akik nemcsak a tartalmaidért, hanem a személyes hitelességedért is tisztelnek. Hogyan kezeled ezt a felelősséget, és milyen elvek mentén formálod a közösségedet?
Önazonos vagyok. Nem beszélek mellé. Ha hibázok, elismerem és bemutatom, hogy elrontottam. Nem kezdek színészi karrierbe és nem tussolok el kellemetlen dolgokat. Vállalom a következményeit, akár törvényi előírás szerint, akár a követők előtt. Pedig ez nem egyszerű, mert sokan támadnak azért, hogy képzéseket tartok, de én is elesek. Azt gondolják, vagy az ilyenek azt várják el, hogy makulátlan legyek, de nem vagyok az. De szerencsére sok embernek tetszik, hogy őszinte vagyok. A mai világban a tv-ből, netről ömlenek ránk a műemberek, műélettel, megjátszott tökéletességgel. Szerencsére az emberek nem hülyék és kb mindenkinek a töke van tele azzal, hogy folyamatosan hülyének nézik. Nálam meg ezt nem tapasztalják meg és úgy viszonyulok a követőimhez, mintha egy szűk baráti társaság lenne. Úgy beszélek, úgy sztorizok, mintha csak 10-en lennénk és mindenki tolja a saját dumáját.
Emellett rengeteg embernek segítek, vagy ha nem tudok, akkor elirányítom oda, ahol megkaphatja a segítséget a motoros életéhez. Megszámolni sem tudom, hogy amióta az online világban 2017 óta létezem, hány 10.000 privát kérdésre adtam választ az FB oldalamon keresztül. Én nem akarok senki helyett dönteni semmiről. Se arról, hogy milyen motort vegyen, vagy hogy azt hogy használja. A véleményemet elmondom sok motoros dologról, de utána döntsön a követő, hogy ő lát abban megfogadni valót, vagy sem. 25 év, több, mint 2000 motor próbája és nem tudom hány százezer utcai km és hány versenypályás kör van mögöttem és mivel 25 évből kb 20-at 0-24-ben a motoros életben élek, ezért brutál mennyiségű info és tapasztalatom gyűlt össze. Nem agyalok azon, hogy én jófiú legyek és minden motorosnak az anyja legyek és óvjam önmagától. Sokszor megkaptam, hogy mivel sokan követnek, ezért ne beszéljek néha csúnyán, ne száguldjak egy motorral, ne mutassak rossz példát. De ahogy fentebb említettem, én nem szeretem a színházi kirakat életet, ezért nincs tervben most sem, hogy én követendő példa vagyok, leszek. Az oldal az én motoros életemen keresztül foglalkozik az életszerű motoros témákkal tabuk nélkül, gondolom sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan és ezért lett sok a követők száma.
– A motorozás nemcsak a sebességről és az élményről szól, hanem komoly mentális kihívásokat is rejt. Hogyan készülsz mentálisan a hosszú túrákra vagy versenyekre, és mit tanácsolnál azoknak, akik komolyabban szeretnének elmélyedni a motorozásban?
A legjobb mindig tiszta fejjel motorra ülni. Ha gond van, akkor semmilyen járművet nem jó vezetni, hogy pl nem jó ötlet egy családi veszekedés feszkóját a motorozással levezetni. Olyan esetben hajlamos jelentősen túlvállalni magát a motoros, mert idegből megy.Az utcai motorozás nem annyira kiélezett, mint a versenyzés. A versenyen a maximumot próbálja kihozni az ember magából, minden idegszála megfeszül minden mp-ben. Nálam előfordult olyan, hogy egy 2 napos versenyen az első nap győztem, a második napon nem voltam benne az első 10-ben. A kettő között volt egy kellemetlen estém és teljesen szétestem fejben.Ettől függetlenül utcán is ott kell lenni a toppon. A tanács annyi lenne, hogy gyűrni kell a kilométerek tízezreit, mert soha nincs vége a tapasztalásnak és mindig fejlődik a motoros. Vegye meg a számára elérhető legjobb motoros ruházatot, a motorja legyen kifogástalan technikai állapotban, ez a legfontosabb alap. Na meg adja meg magának az időt a fejlődésre, ne akarjon azonnal úgy motorozni a nulláról, mint a haverja, aki már 10 éve nyomja rendszeresen.
– A közösségi médiában és a motoros kultúrában tapasztalt változások hogyan befolyásolták a tevékenységedet? Hogyan sikerül egyensúlyt tartani az autentikus tartalom és az online jelenlét növekvő elvárásai között?
A motorozás egyre szélesebb körben történő elterjedése sok dologból látszik, pl régebben abban hittem, hogy a motorosok többségének az a problémája, hogy amikor gyorsan motorozik, akkor követ el nagyobb hibákat , a lassú motorozáshoz mindenki tökéletes. Aztán évről évre megtapasztaltam, hogy a legalapabb dolgok hiánya miatt szinte a nulláról kell kezdenem a képzés tematikámat.
Van olyan alap dolog, amivel már nem tudok és nem is akarok foglalkozni, pl hogy kell egy motorral 5km/h-val egy 2 sávos úton megfordulni. Inkább az olyan témákkal foglalkozom, amivel a súlyos sérüléseket lehet elkerülni. Egy gyök kettővel eldőlés ritka esetben okoz sérülést, így ez a téma annyira nem izgat, hogy ilyen tanfolyamot tartsak.
Nem foglalkozom az elvárásokkal, mert soha nem lehet olyan tartalmat gyártani, ami mindenkinek megfelel. Igyekszem széles palettát megjeleníteni, új és régebbi motorok tesztvideói, kresz problémák, privát kérdésekre válaszok videókban, de elemzek neten fellelhető mindenféle motoros tartalmat, hogy mi történt a videóban, annak mi volt az oka. A youtube-on most érte el az ilyen kérdezz-felelek-kommentre reagálok videóim száma az 1000-et. 999 napon át minden nap megjelent egy videó. Mivel széles a palettám, ezért mindenki megtalálja magának, hogy neki melyik a szórakoztatóbb. Mivel jók a nézettségek, ezért lehet, hogy megfelelek sok ember elvárásnak, anélkül, hogy túlagyalnám, hogy mit kellene tennem.
– Az elmúlt évek során hogyan változott meg a motoros közösség itthon? Milyen tendenciákat látsz, amelyek pozitív vagy esetleg aggályos irányba mutatnak?
Rengeteg márkaklub szerveződött a neten, a különböző motoros csoportok vezetőinek egy része jó kis közösségeket, programokat szervez a követőinek. Ismét fellendülőben vannak a motoros események, amelyekre többezer motoros látogat el. Nem látok aggályos irányt. Ahogy nő a motorosok száma, annál inkább figyelembe veszi a döntéshozók is, pl a most zajló Kresz módosítás folyamatban úgy néz ki, hogy végre észszerű irányba mozdul el a Kresz, alkalmazkodik a motoros életszerűséghez. Minél inkább érződik a pozitív irány, annál többen fognak motorozni. Ha minden jól alakul, akkor a B kategóriás jogosítvánnyal rendelkezők számára elérhetőek lesznek a valóban hasznos kategóriás, 125ccm-es robogók. Ha ezt bevezetik, évente több ezren fognak elkezdeni robogózni, majd lesz egy réteg, aki a nagyobb motorok irányába fog elmozdulni. Ez nemhogy aggályos, hanem egyenesen örvendetes!
– A motorozás terén nemcsak a technikai tudás, hanem a tapasztalat is kulcsszerepet játszik. Melyik volt az az út, túra vagy esemény, amely számodra a legnagyobb tanulsággal szolgált?
A motorozás tanulás, tapasztalás folyamatnak soha nincs vége. Hiába van az ember mögött több 100.000km, mindig jön újabb és újabb olyan szitu, amit én úgy szoktam nevezni, hogy 1 az 1.000.000-ból esélyű esemény. Amire már végképp nem gondolnál, az is bekövetkezik. Ilyenkor visszahuppan a motoros a realitásba, hogy mindig jönnek új, ismeretlen esetek. Számomra a legtanulságosabb eset 5-6 éve történt egy külföldi motoros túrán, ahol elkezdtünk egy üres tengerparti szakaszon egy sráccal tempózni. Nekem nem esik nehezemre néha megcibálni a gázkart, felhívott keringőre, én pedig elfogadtam. Nem kellett volna. Nem volt olyan tapasztalati szinten, mint kellett volna, ahhoz a sebességhez, amivel mentünk. Ő haladt elől, én mögötte. Ő a felezőhöz, én a padkához közel. Amikor meglátott messze egy jobbos kanyart, nyomott egy erős féket. Nagyon messze volt a kanyar, nem is értettem miért lassít, ezért én nem fékeztem, csak elengedtem a gázkart és egy kicsit beengedtem a motorom elejét az ő motorjának a hátsó kereke mellé. Ebben a pillanatban erőteljesen jobbra húzódott, felém. Ahogy ezt észleltem, fékeztem egy hatalmasat, de nem volt elég idő és a hátsó kereke hozzáért az első kerekemhez, ami azonnal katapultált és egy óriásit estem. Mivel nekem nem fura a régi versenyzéseim miatt, hogy a motorok extrém közel kerülnek egymáshoz, ezért nem mértem fel a veszélyt, hogy egy olyan motorossal megyek most, aki viszont nincs ehhez hozzászokva. A tanulság az lett, hogy soha többet nem megyek ismeretlen vezetési tudású motoroshoz közel, mert benne van a pakliban, hogy kiszámíthatatlan manővert csinál. Vagy lemaradok 10x nagyobb távolságra, mint kellene, vagy megelőzöm és otthagyom. Nem szeretek ismeretlenekkel „nagyot” menni, mert valamiért sokan úgy érzik, hogy mindenáron meg kell mutatniuk nekem a képességeiket, sokszor a határaik jelentős átlépésével. Nem hiányzik, hogy miattam essen valakinek baja. Ebben az esetben kivételt tettem, mert a srác a korábbi napokban jónak tűnt, de aztán ahogy kicsit emeltük a tempót, szétesett fejben. Nekem ezt bele kellett volna kalkulálnom és igaz, hogy az alap problémát ő indította meg, én vittem bele magam olyan helyzetbe, ami miatt megsérültem. Mindig a hátsó a hibás, mert ő dönt a követési távolságról. Előtte sem mentem bele ilyen küzdelmekbe, utána sem. Ez egy nagyon nagy szerencsétlenség volt, hogy 1x belemegyek és baj is lett belőle. Az tuti, hogy az életben ilyen még1x nem fordul elő.
– Mit gondolsz, mi a legfontosabb üzeneted a motorosok számára? Hogyan lehetne még felelősségteljesebb és tudatosabb motoros közösséget építeni?
Kicsit azt érzem a kérdéseidből, hogy nem vagy megelégedve a motorosok tudatosságával.
Jópár kérdésedben fellelhető egy negatív hangulatú érzet a motorosok felé, „felelősség teljesebb”, „tudatosabb”, „aggályos irány”, „szemléletbeli változásokra lenne szükség a motoros társadalomban, hogy a balesetek száma csökkenjen”. Egy motoros sokkal figyelmesebben vezeti a járművét, mint egy autós, mert nincs esélye vezetés közben enni, telefonálni, videót nézni, üzeneteket írni, az utasokkal foglalkozni, ezért a figyelme nagyobb mértékben van a motor kezelésén és az úton, mint egy autósnak. A motor kezelése több tudatosságot követel meg, mint egy autó vezetése. A motor sokkal érzékenyebben reagál egy úthullámra, egy gödörre. Máshogy viselkedik egy motor, ha kanyarodás közben valamiért lassítani, fékezni kell. Amíg egy autónál közepes fékerővel történő lassításkor kanyarban az autó lazán követi a kanyar ívét, csupán a kormányt kell megfelelő szögben tartani, addig egy motor egy közepes fékerőnél már le akar mászni az útról, mivel ilyenkor van egy felegyenesedési hajlama, azaz kiegyenesítené a kanyart, már ha a pilóta ezt hagyná. Különböző testsúly, nézőpont, kormánymozgatás kombinációt kell használni kanyarról kanyarra. Az autók lassan teljesen hülyebiztosak lesznek, egy motor soha nem tud az lenni, mindig nagyobb figyelmet, koncentrációt fog igényelni a vezetésük. A motorozás világán kívüliek nyilván azt látják, hogy „sok a motoros” baleset, mert ahogy elindul a szezon, jönnek a hírek. Örök vita az autós-motoros társadalom között, hogy melyikük a felelőtlenebb.Nagyjából átlagban napi 2 autós hal meg Magyarországon, erre már annyira immunisak az emberek, hogy fel sem tűnnek a hírekben ezek az infok, ha egyáltalán hír lesz belőle, mert ez már sokszor nem is hír. Ha egy motorossal történik valami, akkor az címlapsztori.
Ezerszer lement már az a beszélgetés, amiben elhangzott, hogy több autós hal meg, de többen is vannak. Erre szoktam azt válaszolni, hogy egy autósnak sokkal nagyobb esélyei vannak a túléléshez, mert a kasztni, az öv, a légzsák mind segíti a rossz helyzetekben, de ennek ellenére is többszáz autós hal meg. Ha egy autó 50-nel belemegy egy árokba, összetörik itt-ott, a vezetőnek meg fáj a nyaka 1 hétig, mert megrándult. Ha egy motoros megy bele az árokba 50-nel, akkor eltörik a keze, lába. A végtelenségig lehetne a pro/kontra érveket sorolni. A motorosok menjenek minél több km-t, gyűjtsenek minél több tapasztalatot és legyenek türelmesek önmagukhoz, járják végig a fejlődés útját, mert nem lehet 1-es szintről azonnal az 5-ösre lépni, végig kell csinálni a 2-3-4-et is. Nem fognak lemaradni semmiről, mert a motorozás minden pillanata élvezet és mindenki azon a szinten élvezi a suhanást, azzal a motorral, ami épp a segge alatt van.