1 fél napos darálóban néztem meg a Valéria utalső évadát, könnyed, humoros és szórakoztató. Amikor elkezdtem nézni, egy tipikus szirupos sorozatra számítottam, de olyan hangulatban voltam, hogy már az első évad beszippantott: Tetszett a karakterek dinamikája, a lendületes történetvezetés és persze Madrid vibráló atmoszférája.
A történet Valériát (Diana Gómez) követi, aki egy írói válságban lévő fiatal nő aki, egyre több érzelmi és szakmai kihívással találja magát szemben. A karaktere nagyon emberi és szerethető. A sorozat erőssége nemcsak az ő története, hanem a barátnői is, akik mind más-más személyiséggel bírnak, de együtt egy igazán erős és hiteles női közösséget alkotnak. Lola (Silma López) a vad és szabadszellemű barátnő, Carmen (Paula Malia) a kissé neurotikus, de végtelenül szerethető figura, míg Nerea (Teresa Riott) önmagát kereső, érzékeny karakter. Az ő barátságuk az igazi lelke a sorozatnak. Hiába van benne romantika bőven, igazából ezek a nők tartják egyben egymást és a történetet is. Természetesen nem maradhat el a szerelmi szál sem , Valéria házassága épp szétesőben van, amikor megismeri Víctort (Maxi Iglesias), aki az a tipikus „túl tökéletes, hogy igaz legyen” típus. Az ő kapcsolatuk egyszerre szenvedélyes és bonyolult, és bár egyes jelenetek néha túlságosan is klisésnek tűnhetnek, mégis van benne valami életszerű, amitől működik. Madrid maga is egy külön karakter a sorozatban a pezsgő éjszakai élet, a kávézók, a művészlakások és a baráti beszélgetések mind olyan atmoszférát teremtenek, amitől az ember legszívesebben azonnal elutazna Spanyolországba.
Őszintén szólva, egy kicsit féltem attól, hogy az utolsó évad elrontja az egészet, mert nem egyszer láttam már olyan sorozatokat, amiket rosszul zártak le. De szerencsére Valéria története egy igazán kielégítő, érzelmes, mégis életszerű lezárást kapott. Az évad során Valéria nemcsak a szerelmi életében hoz fontos döntéseket, hanem végre megérik benne az a fajta önbizalom és önállóság is, amire már az első évadtól kezdve vártunk. A baráti kapcsolatok sem vesznek el a végére, és bár lehetett volna még mélyebbre menni egyes mellékszálakban, nem éreztem azt, hogy bármi igazán elvarratlan maradt volna.
Ha szereted azokat a sorozatokat, amik egyszerre könnyedek, humorosak, de közben van bennük érzelmi szál is, akkor Valériával ki fogsz tudni kapcsolódni. A karakterek szerethetők, a történet lendületes, a vizuális világa pedig olyan hangulatos. Nem egy világmegváltó sorozat, nem akar túl sokat markolni de pontosan azt adja, amit kell: szórakoztat, elgondolkodtat és magával ragad.
Nálam: 10/ 9 pont😊
Fotó forrás: Netflix