Nekem fontos, hogy amikor megnézek egy darabot kik a főszereplők, kik állnaka színpadon, kik adják át a történet esszenciáját, kik keltik életre a karaktereket úgy, hogy azok ne csupán egy szerepben létezzenek, hanem belémégjenek. A Jekyll és Hyde című musical eleve egy hatalmas diadal, de ami első sorban igazán különlegessé és felejthetetlenné tette a tegnap esti produkciót, az Sándor Péter zseniális alakítása volt. Egy olyan mű esetében, ahol a címszereplő kettős karaktert formál meg, kulcsfontosságú, hogy a színész képes legyen teljes átéléssel, kifogástalan technikai tudással és lehengerlő jelenléttel életre kelteni ezt a küzdelmet… el kell hinnem… és élhittem.
Frank Wildhorn grandiózus musicalje egy rendkívül összetett karaktert állít a középpontba: Dr. Jekyll, a nemeslelkű, tudományba vetett hittel teli orvos, és Hyde, az ösztönök és a sötétség pusztító megtestesülése. Jekyll megformálásában egy érzékeny, elhivatott, makacsul a tudományhoz ragaszkodó férfit látunk, aki abban hisz, hogy az emberi természet jobbá tehető. Ő az, aki küzd az elméleteiért, aki saját magán tesz kockázatos kísérletet, és akinek tragédiája éppen abból fakad, hogy nem ismeri fel a határokat. Péter játékában ott volt a benne rejlő szenvedély, a jót akarás. …..aztán elérkezik a pillanat, amely az egész előadás egyik kulcsa: Hyde megszületése. Ezen a ponton válik igazán nyilvánvalóvá Sándor Péter zsenialitása. Az átalakulás nem csupán technikai bravúr, hanem húsbavágóan intenzív élmény. Egy szempillantás alatt megváltozik az arckifejezése, a testtartása, a mozgása, és a hangja is átalakul. Ez nem egy egyszerűen egy szerepcsere, hanem egy teljes személyiségváltás, amelyhez döbbenetes színészi technika ,belső erő és ősi tehetség szükséges.Nem elég megtanulni egy szerepet, jelen is kell benne lenni. Sándor Péter Hyde-jában nincsenek halvány árnyalatok, nincs kétely … ő maga a pusztító sötétség, az elfojtott ösztönök diadala. A mozdulatai kiszámíthatatlanok, a tekintete fenyegető, a hangja karcos, nyers és kegyetlen. Minden egyes hangban és jelenetben ott vibrál a fenyegetettség, a kiszámíthatatlanság, a darabot magával rántó sodró erejű, elsöprő energiájú végkifejlet. Egy ilyen összetett szerep megformálása nem csupán színészi feladat, hanem hatalmas vokális kihívás is. Ahogy mondani szokták, „pofán csapta a szerep”, de Péter nemcsak hogy állta ezt az ütést, hanem formálta, alakította és úgy emelte új magasságokba. Ezt hívom én kiemelkedő TEHETSÉGNEK!
Az ő játéka, tehetsége, színpadi jelenléte és lenyűgöző átlényegülése tette a tegnap esti előadást nem csupán kiemelkedővé, hanem a hazai színházi paletta megkerülhetetlen alkotásává.
Baranyai Anna Lucy szerepében szívbemarkolóan erős és érzékeny alakítást nyújtott, a rendezés és koreográfia pedig mesterien kidolgozott, precíz és látványos volt.
Fotó Forrás: Baranyai Anna fb
Ha valaki még nem látta ezt az előadást, annak mindenképpen ajánlom!!!
Nálam 10/10.
