A történelem megtanított bennünket arra, hogy a harc sokszor elkerülhetetlennek tűnt, de ma, a múlt tanulságait ismerve, tudnunk kell: soha, senkinek nem szabad vérét ontania harcban. A valódi erő nem a fegyverekben rejlik, hanem a szavakban, a tettekben, a kitartásban és az összetartozásban. A szabadságot nem fegyverekkel kell megőrizni, hanem tisztelettel, felelősséggel és igazságossággal. Egy nemzet nagyságát nem az határozza meg, hogy hány csatát vívott meg, hanem az, hogy képes-e békében, egymásra figyelve építeni a jövőjét. Soha többé ne kelljen senkinek vérét ontania, a legnagyobb győzelem az, amikor nem harcban kell kivívni a szabadságot, hanem az emberi méltóság tisztelete és a közös célok iránti elkötelezettség tartja fenn azt.
A szabadság nem a fegyverek zajában, hanem a szívek békéjében éljen.
Hol vannak ma a nagy eszmék? Hol van a nemzet lelke? Hol van az őszinte tisztelet azok iránt, akik életüket adták ezért a földért? És hol van az alázat a szabadság öröksége iránt, amelyet nemzedékek harcoltak ki nekünk?
Március 15. több mint emléknap. Több mint egy dátum a naptárban, amelyen zászlók lobognak, és kokárdát tűzünk a szívünk fölé. Ez a nap emlékeztet arra, hogy a szabadság nem magától értetődő, nem ajándékba kaptuk …elődeink keményen kivívták, megküzdöttek érte. A tisztelet azt jelenti, hogy ezt nem feledjük, és nem engedjük, hogy ez az örökség elhalványuljon. A márciusi ifjak nem ismertek félelmet. Hittek egy igazságosabb, szabadabb ország eszméjében, és nemcsak hittek benne, hanem tettekkel is kiálltak érte. Petőfi szavai tűzként gyúltak a szívekben, Kossuth hite és szónoklatai tömegeket mozdítottak meg, a forradalom lendülete pedig egy egész nemzetet emelt magasba. De ma, amikor békében hol van a valódi közösség? Hol van a magyar felelősségtudat? Emlékezni nem elég. A tisztelet nem csupán megemlékezésben rejlik, hanem abban, hogy megértjük, mit jelentett akkor a szabadság, és mit kell jelentenie ma. Nem kell barikádokra állnunk, nem kell csatákba indulnunk, de kötelességünk, hogy felelősséget vállaljunk egymásért, közösségünkért, a jövőnkért. Tisztelni a forradalom eszméit azt jelenti, hogy nem hagyjuk, hogy közöny, széthúzás vagy érdektelenség felőrölje azt, amit elődeink vérükkel váltottak meg. A hazafiság nem lehet csupán ünnepi hangulat. Nem lehet egy napra szóló érzés, amelyet másnap elfeledünk. A hazaszeretet ott van a hétköznapokban: a felelősségvállalásban, a tisztességben, a másik ember megbecsülésében, a közös ügyekért való kiállásban. A valódi hazafi nemcsak emlékezik, hanem példát mutat.
Rajtunk múlik, milyen örökséget hagyunk a jövő generációira!
Fotó forrás: Pinterest