Sokat és sokan írtak már a női lélekről. Versek, regények, filozófiai értekezések boncolgatták az érzékenységet, az intuíciót, a szeretet kifinomult árnyalatait, a fájdalom és öröm ezer formáját. A női lélek titkai ott ragyognak az irodalom és a művészet minden szegletében. De hol vannak a férfi lélekről szóló írások, abból jóval kevesebb kerül a látókörünkbe. A férfi lelket gyakran elhallgatták, félreértették, vagy még rosszabb leegyszerűsítették. Azt mondták, a férfi legyen erős, a férfi ne sírjon, a férfi ne kételkedjen, a férfi mindig tudja az utat. A férfi is érez, kételkedik, néha megtorpan, olykor egyedül érzi magát ebben a világban, amely folyton azt várja el tőle, hogy védelmező legyen, de arról sosem beszél, ki védi meg őt?
A férfi lélek nem feltéten zajos. Nem kiált, nem követel. A férfi lélek gyakran hallgat, mert így tanulta. Gyermekkorában arra tanították (tisztelet a kivétel), hogy az érzelmek kimutatása gyengeség, hogy sírni szégyen, hogy ha fáj, azt is el kell tűrnie, mert “az élet már csak ilyen”. De ez nem igaz.
A férfi is ugyanúgy érez. Mélyen, kimondatlanul, néha feldolgozhatatlanul. A fájdalma gyakran nem könnyekben mutatkozik meg, hanem fáradt tekintetben, hosszú hallgatásokban, nehéz sóhajokban. Az öröme sem mindig harsány, néha egy csendes pillantásban, egy apró gesztusban rejlik, amelyet talán észre sem vesznek azok, akik nem figyelnek eléggé. A világ azt sulykolja, hogy a férfi legyen sziklaszilárd. De mit jelent valójában az erő? Erős az, aki soha nem hajlik meg? Vagy éppen az, aki mer kételkedni, aki mer szembenézni önmagával, aki vállalja a hibáit, aki tud bocsánatot kérni és bocsánatot adni?
A valódi férfi nem az, akinek arca kő, hanem az, aki képes a viharok közepette is megmaradni embernek. Az igazi erő nem a keménységben, hanem az önismeretben rejlik. Abban, hogy a férfi tudja, hogy néha elbukik, és néha fel kell állnia. Hogy a gyengeség nem szégyen, hanem emberi tapasztalat. A férfi lélek nem kér sokat. Nem várja, hogy magasztalják, hogy ünnepeljék, hogy megértsék minden fájdalmát. Csak annyit kér, hogy ne kényszerítsék maszkok mögé, ne kelljen mindig játszania a szerepet, amelyet a társadalom évezredek alatt rákényszerített.
A férfi másként szeret. Nem mindig szavakkal, nem mindig látványos gesztusokkal. Néha egy mozdulattal, egy tekintettel, egy hallgatással. Az ő szeretete lehet mély, nyugodt, biztos. Nem mindig beszél róla, mert úgy érzi, a tettei elég világosan elmondják. A férfi lélek is vágyik szeretetre, megértésre, figyelemre. Néha még magának sem meri bevallani, hogy szüksége van rá. De ha egy nő, egy barát, egy testvér, egy apa vagy egy gyermek szeretettel közelít hozzá, ha nem várják el tőle, hogy mindig mindent elbírjon, akkor a férfi lélek is fellélegez. Egy mély folyó, amely csendben áramlik, de ott van benne minden: az örvények, a sodrás, a sima felszín és az ismeretlen mélységek. És ha igazán figyelünk, talán jobban megérthetjük ezt a csendet.A férfi lélek is megérdemli, hogy meghallják.
Fotó forrás: Pinterest – Jeremy Irons