Mosolygósan indult a napom. A reggeli úszás kellemesen felébresztette minden porcikámat, a víz hűvös simogatása után a napfény meleg ölelése jól esett a bőrömnek. A strand ahova járok, még viszonylag csendes volt, a fák levelei halkan susogtak, a medence széléről nézve pedig az egész világ nyugodtnak és békésnek tűnt. Aztán valami mégis megváltozott. Nem zajos, de annál feltűnőbb jelenés történt, egy körülbelül 50 év körüli pár érkezett meg, jelentős logisztikai előkészületeket sugalló pakkokkal. Minden mozdulatukból látszott: ők bizony nem először járnak itt, és nem is egy kósza félórát terveznek eltölteni.
Kinéztek maguknak egy helyet három-négy méterre egy hatalmas fa kellemes, hívogató árnyékától, pontosan a tűző napon. Ott, ahol minden józan strandoló csak átmenetileg állna meg. De nem, ők biza letelepedtek és kezdődött a berendezkedés.
A férfi hosszan, erőssen… koncentrált arccal bajlódott egy árnyékot adni kívánó sátor felállításával, közben a hölgy sem tétlenkedett: két kempingszéket helyezett ki, közéjük egy napernyőt igyekezett közé illeszteni, , majd egy kihajtható kis asztalt is elővett, természetesen ugyanúgy a tűző napon.
A fa hűvös árnyéka üresen maradt mögöttük, velem együtt némán figyelve az eseményeket.Aztán jött a reggeli, de nem akárhogy. Az asszony elővett egy abroszt, gyönyörűen megterített az asztalkán: porcelántányér, evőeszköz, szalvéta, minden, ami egy szabadtéri reggeli lakomához dukál. A hűtőtáskából sorra kerültek elő a finomságok: rántott csirkecomb, savanyúság, gyümölcs, kenyér …sőt, a férfi még egy dobozos sört is kortyolgatott komótosan, mellé jó elismerően bólintva, hogy ez aztán a szép nyári reggel. Miután a lakoma véget ért, az asszony gondosan összeszedett mindent. Az evőeszközöket elmosta egy palackos vízzel(kb 2 méterre van egy csap) a hűtőtáskát alaposan lezárta amely gyanúm szerint nemcsak ebédet, de talán még vacsorát is rejtett és elhelyezte azt a sátor belsejében. Igen, ott, ahol a nap éppen a leghevesebben perzselte a levegőt. Utána csak jött még egy kis csavar: a ruháikat, táskáikat (mindazt, ami hőre NEM érzékeny vagy akár értékes lehet gondosan összehajtva átvitték… a fa alá, a hűvösbe. Letakarták egy törölközővel, amolyan magyar széf módjára.Ezután, és elindultak egy másik medencéhez. Nem tudtam nem észervenni és nem elgondolkodni azon, hogy miért is nem került a sátor eleve az árnyékba? Miért épp a legnaposabb pontra tették…ha már volt egy fa, ami árnyékot adott miért csak a ruháikat tették oda? Szerintetek?
A kép illusztráció.