Vannak jó koncertek, vannak nagyon jók… és van az, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy ott állsz egy stadion közepén, minden hajszálad az égnek áll, és azt üvöltöd, hogy Whatever it takes! mert épp szétrobbant körülötted a világ. Na, az Imagine Dragons pont ilyen volt.
Nem azért volt jó, mert megleptek minket, vagy mert újra feltalálták a rockzenét. Hanem azért, mert amit csinálnak, azt iszonyatosan profin, lendülettel és szívből csinálják. Ez a koncert nem akart többnek látszani annál, ami: egy ünnep. Az elmúlt másfél évtized dalaiból válogattak, amikre már milliószor ugráltunk otthon, kocsiban, suliban, edzésen, és most végre élőben robbantak be.
Az eleje egy picit lassabban indult a Fire in These Hills például nem egy slágernyitó, inkább hangulatépítő, de legalább tudtuk, hogy most tényleg a Loom-turnén vagyunk. És aztán amikor jött a Thunder, onnantól kezdve felrobbant a stadion. A közönség konkrétan egyszerre indult be, mint egy lavina. Nem volt kérdés, hogy ezt a bandát tényleg imádja a magyar közönség.
A színpad látványos, a fények gyönyörűek, konfetti, tűz, minden, ami kell de nem ezek voltak a legemlékezetesebb dolgok. Hanem Dan Reynolds. Ez az ember egyszerre rocksztár és érzékeny ember.Nem közhelyeket nyom: őszintén beszélt mentális nehézségekről, önkifejezésről, bátorságról és ezek nem lógtak ki a show-ból, hanem pontosan oda tartoztak. Volt súlya és volt értelme.
És a hangja… figyelj, ez nem playback, nem trükk, ez élőben is olyan erős, mint lemezen. Nem fáradt, nem csúszott végig teljes erőből hozta a maxot. A Radioactive alatt a dobpárbaj konkrétan olyan szintű feszültséget és energiát hozott, hogy szerintem ott és akkor mindenki érezte, miért ülnek ezek az arcok a világ élvonalában. Az egész este vitte magával az embert.
Az Imagine Dragons nem újította meg a világot, de egy estére elhitették velem, hogy semmi más nem számít, csak a zene, az energia, meg az, hogy ordítod teli torokból, amit együtt érzel tízezer emberrel. Ez volt az a koncert, ahol egyszerre voltál egyedül magadban, meg totál összenőve a tömeggel. Szóval ha valaki megkérdezi, milyen volt? Csak annyit mondok:hangos, érzelmes. látványos. katartikus és baromi jó.
Mindenképpen visszavárjuk!!!
Fotó:Hetessy-Németh Tünde