Közvetlenség, öröm, összetartozás, valódi muzsika, az Életünk Zenéje, a Fővárosi Nagycirkusz Zenekarának különleges koncertje pontosan ilyen este volt. A Zene Világnapja alkalmából ezúttal azok kerültek a porond középpontjába, akik a cirkuszi előadások során többnyire a háttérből teremtik meg azt a különleges atmoszférát, amely nélkül elképzelhetetlen lenne egy igazi nagycirkuszi produkció. Ezen az estén azonban a zenekar volt főszereplő és az első perctől kedzve bebizonyosodott, hogy teljes joggal. Egyszerre volt nagyszabású és meghitt, professzionális és családias egy olyan estét kaptunk, ahol érezhető volt, hogy a színpadon állók kiváló zenészek és előadók, és egymásra figyelő alkotótársak is. Mintha egy hatalmas zenei család nyitotta volna ki előttünk az ajtót, mi nagyon élveztük.
A műsor zenei sokszínűsége lenyűgöző volt, a klasszikus cirkuszi muzsikától a filmzenéken és musicaleken át a jazz, a rock és a modern slágerek világáig számos stílus megszólalt és mégis egységes maradt az este. A zenekar elképesztő energiával, pontossággal és örömmel muzsikált, minden hangban érződött a rutin, a szenvedély és az a fajta felszabadult öröm, amely csak akkor születik meg, amikor kiváló muzsikusok valóban élvezik azt, amit csinálnak és ők bizton állítom, hogy élvezték.Külön élmény voltak a szólisták és a vendégművészek, a különböző hangszínek, karakterek és zenei világok szépen váltották egymást, miközben minden közreműködő hozzáadott valami személyeset az összképhez….persze egy ilyen este a Fővárosi Nagycirkuszban nem lehetett volna teljes cirkuszi varázslat nélkül. Az artistaprodukciók és a balettkar közreműködése még látványosabbá tette a koncertet. Brutálisan jól szólt a zenekar, fantasztikus volt a muzsikálás, erősek voltak az énekes produkciók, ugyanakkor az egész estét áthatotta valami meleg, emberi, családias hangulat. Nem volt benne semmi merevség vagy távolságtartás inkább az az érzés, hogy egy különleges közösség ünnepel együtt a közönséggel.Jó volt ott lenni, köszönjük szépen!