Aki ma válaszolt: Aszalós Kinga Zsuzsánna

Ma már szinte egész nap képernyőket nézünk, a telefonunktól a számítógépig. Optometristaként mit tapasztalsz, hogyan változtak meg az emberek látással kapcsolatos panaszai az elmúlt években, és melyek azok a jelek, amelyekre sokan nem figyelnek eléggé?

Azt gondolom, hogy az elmúlt években óriásit változott az, ahogyan használjuk a szemünket. Régebben egészen más jellegű terhelés érte a látásunkat, ma viszont szinte az egész napunkat közelre nézve töltjük. Reggel a telefonnal kezdünk, napközben számítógép előtt dolgozunk, este pedig gyakran újra egy képernyő előtt kötünk ki.A vizsgálatok során egyre gyakrabban találkozom szemfáradtsággal, száraz szem érzésével, időszakos homályos látással, fejfájással és azzal, hogy valaki estére egyszerűen úgy érzi, elfogyott a szeme.Van egy érdekes dolog: sokan nem is gondolják, hogy ezek a panaszok összefügghetnek a látásukkal. Azt hiszik, csak fáradtak, stresszesek, sokat dolgoztak, vagy egyszerűen ilyen az élet. Pedig előfordulhat, hogy a szemük már régóta próbál jelezni valamit.

Én különösen arra szoktam felhívni a figyelmet, ha valaki hunyorog, gyakran dörzsöli a szemét, közelebb húzza magához a telefont, vagy épp eltolja, vagy azt veszi észre, hogy egyre nehezebben vált közelről távolra fókuszt. Ezeket nem érdemes természetesnek venni.Persze nem minden panasz mögött áll látásprobléma, de éppen ezért fontos, hogy ne találgassunk, hanem megfelelő vizsgálattal keressük meg az okát.Én mindig azt mondom: a szemünk elképesztően sokáig képes alkalmazkodni. Csak attól, hogy megszoktunk egy kellemetlenséget, még nem biztos, hogy az rendben van. 😊

Sokan csak akkor fordulnak szakemberhez, amikor már érzik, hogy romlott a látásuk. Vannak olyan kevésbé nyilvánvaló tünetek, amelyekből te már korábban észreveszed, hogy valami nincs rendben?

Igen, és talán ez az egyik legérdekesebb része a munkámnak.Sokan úgy érkeznek hozzám, hogy szerintük tökéletesen látnak. Amikor megkérdezem, van-e bármilyen panaszuk, gyakran azt válaszolják, hogy nincs. Aztán ahogy elkezdünk beszélgetni, kiderül, hogy rendszeresen elfárad a szemük olvasás közben, estére nehezebben látnak élesen, vagy például vezetésnél már nem olyan komfortos számukra a látás, mint korábban.Én ezért szeretek sokat kérdezni. Nemcsak azt, hogy mit látnak a vizsgálótáblán, hanem azt is, hogyan használják a szemüket a mindennapokban.Milyen munkát végeznek? Sokat vezetnek? Olvasnak? Számítógép előtt dolgoznak? Van-e olyan napszak, amikor kellemetlenné válik a látásuk? Ezek apróságnak tűnő kérdések, de nagyon sokat elárulhatnak.Azt is fontosnak tartom, hogy a két szem nem mindig egyformán teljesít, és az agyunk sokszor egészen ügyesen kompenzál. Emiatt valaki hosszú ideig észre sem veszi, hogy az egyik szemével kevésbé jól lát.

Számomra a vizsgálat nem ott kezdődik, hogy valaki leül a gép elé. Hanem ott, hogy megpróbálom megérteni, mit tapasztal, és mire van valójában szüksége.Mert nem feltétlenül akkor van szükségünk szakemberre, amikor már baj van. Sokkal jobb, ha még azelőtt odafigyelünk magunkra, hogy a mindennapjainkat is befolyásolni kezdené valamilyen probléma.

A gyerekek egyre korábban találkoznak digitális eszközökkel. Mennyire befolyásolhatja ez a látásuk fejlődését, és mit tanácsolnál azoknak a szülőknek, akik szeretnék időben felismerni az esetleges problémákat?

Ez számomra különösen fontos téma, mert a gyerekek látására egészen más szemmel kell tekintenünk, mint a felnőttekére.A digitális eszközök önmagukban nem feltétlenül jelentenek problémát, de az már igen, ha egy gyermek napjának jelentős részét közelre nézve, képernyők előtt tölti, miközben egyre kevesebb időt tölt a szabadban.A sok közeli tevékenység és a kevés szabadtéri idő összefüggésbe hozható a rövidlátás kialakulásának és előrehaladásának nagyobb kockázatával. A természetes fényben, a szabadban töltött időnek ezért különösen fontos szerepe van.A szülőknek azt szoktam tanácsolni, hogy figyeljék a gyerekeket. Közelebb ülnek a televízióhoz? Nagyon közel tartják a könyvet vagy a tabletet? Hunyorognak? Gyakran fáj a fejük? Esetleg nehezen koncentrálnak az olvasásra, vagy hamar elveszítik az érdeklődésüket?Ezek olyan jelek lehetnek, amelyekre érdemes odafigyelni.De van valami, amit külön szeretnék kiemelni: a gyermekek látásvizsgálata és a látásuk fejlődésének ellenőrzése mindenképpen gyermekszemész szakorvos feladata. Az optometristának nincs megfelelő kompetenciája a gyermekek vizsgálatára, ezért ilyen esetben mindig gyermekszemészhez irányítom a szülőket.Én személy szerint már egyéves korban fontosnak tartom elkezdeni a gyermekek látásának szűrését, majd az iskoláskor kezdetétől évente javaslom a gyermekszemészeti ellenőrzést, akkor is, ha a gyermeknek semmilyen panasza nincs.Miért tartom ezt ennyire fontosnak? Mert egy gyermek nem feltétlenül tudja elmondani, hogy rosszul lát. Hiszen számára az a természetes, amit ő lát. Nem tudja összehasonlítani azzal, hogy milyennek kellene lennie az éles látásnak. Sokszor még akkor sem panaszkodik, amikor már segítségre lenne szüksége.És persze a legegyszerűbb dolgok is sokat számítanak: több játék a szabadban, kevesebb folyamatos képernyőhasználat, rendszeres szünetek és változatos tevékenységek.Én azt gondolom, hogy a gyerekek látásának megőrzése nem egyetlen vizsgálaton múlik, hanem azon a sok apró szokáson is, amit már egészen kicsi korban kialakítunk.

A legfontosabb üzenetem a szülőknek: ne várják meg, amíg a gyermek panaszkodni kezd! A rendszeres gyermekszemészeti ellenőrzés akkor is fontos, ha látszólag minden rendben van.

A látásunk sokszor a mindennapi közérzetünkre is hatással van, mégsem mindig kapcsoljuk össze a kettőt. Előfordul, hogy valaki visszatérő fejfájással, fáradtsággal vagy koncentrációs nehézségekkel érkezik hozzád, és végül kiderül, hogy a háttérben látásprobléma állhat?

Nagyon gyakran találkozom ilyen helyzetekkel.Volt már olyan vendégem, aki elsősorban azért keresett meg, mert rendszeresen fájt a feje, nehezen koncentrált a munkájára, vagy délutánra annyira elfáradt, hogy már alig várta a nap végét.Sokan ilyenkor először az alváshiányra, a stresszre vagy a túlterheltségre gondolnak. És természetesen ezek is lehetnek az okok. De néha a látásunk is szerepet játszhat benne. Vagy pont a megfelelő korrekció hiánya okozza ezeket a tüneteket.Egy nem megfelelően korrigált fénytörési hiba, a két szem együttműködésének nehézsége vagy a közeli fókuszálás problémája például okozhat fejfájást, szem körüli feszülést, gyors kifáradást és koncentrációs nehézséget.Ami számomra mindig érdekes, hogy az emberek sokszor már annyira hozzászoknak ezekhez a tünetekhez, hogy fel sem merül bennük: lehetne ez másképp is.

Éppen ezért szeretem a részletes beszélgetést a vizsgálatok előtt. Megkérdezem, mikor jelentkezik a panasz, milyen tevékenység közben, mennyi ideig tart, és mi az, ami enyhíti.Persze fontos tudni, hogy egy fejfájásnak vagy fáradtságnak számtalan oka lehet, és nem minden ilyen tünet vezethető vissza a szemre. Ha a vizsgálat alapján nem látok magyarázatot a panaszokra, más szakember felkeresését is javaslom.

De amikor valaki a megfelelő korrekcióval azt tapasztalja, hogy könnyebbé válik az olvasás, kényelmesebb a számítógépes munka, és kevésbé fárad el a nap végére, az mindig nagyon jó érzés.Mert ilyenkor nemcsak azt látom, hogy elkészült egy jól működő szemüveg, hanem azt is, hogy valakinek egy kicsit könnyebbé vált a mindennapi élete.

A szakmád során bizonyára számtalan emberi történettel találkoztál. Volt olyan eset vagy találkozás, amely különösen megérintett, és amely után másképp tekintettél a munkád jelentőségére?

Ha őszinte akarok lenni, nekem nem feltétlenül egyetlen nagy történet jut eszembe. Sokkal inkább azok az apró pillanatok, amelyek újra és újra emlékeztetnek arra, miért szeretem ennyire a hivatásomat.Találkoztam már olyan emberekkel, akik hosszú ideje nem érezték igazán komfortosnak a látásukat, mégis azt gondolták, hogy ez az életkorukból vagy a mindennapi terhelésből adódik, és egyszerűen együtt kell élniük vele.Amikor ilyenkor sikerül megtalálni azt a megoldást, amellyel újra kényelmesebbé válik számukra a mindennapi élet, az egészen különleges érzés.

Néha egy egészen egyszerű mondat marad meg bennem. Például amikor valaki a szemüveg kipróbálása után rám néz, elmosolyodik, és azt mondja: „Te jó ég, én már el is felejtettem, hogy lehet ilyen jól látni!”Vagy amikor valaki azzal búcsúzik, hogy végre nem fél a vezetéstől sötétben, újra örömmel olvas, vagy egyszerűen nem fárad el annyira a munkája során.

Ezek azok a pillanatok, amelyekben igazán megértem a munkám jelentőségét.És talán éppen ezért nem tudok úgy tekinteni erre a hivatásra, mint egy egyszerű szolgáltatásra. Mert a látásunk ott van életünk szinte minden pillanatában. Befolyásolja, hogyan dolgozunk, hogyan közlekedünk, hogyan olvasunk, hogyan látjuk a szeretteink arcát.Néha egy jól megválasztott korrekció sokkal többet jelent annál, mint amit elsőre gondolnánk.Azt hiszem, az egyik legnagyobb ajándéka ennek a munkának, hogy nap mint nap részese lehetek ilyen apró, mégis fontos változásoknak.

Ha egyetlen dolgot megváltoztathatnál abban, ahogyan az emberek a szemük egészségéhez viszonyulnak, mi lenne az? Mit szeretnél, hogy mindenki megértsen a látás megőrzésének fontosságáról?

Azt szeretném, ha az emberek nemcsak akkor foglalkoznának a szemükkel, amikor már valami nem működik úgy, ahogyan kellene.Sokszor úgy vigyázunk az autónkra, a telefonunkra, a különböző használati tárgyainkra, hogy rendszeresen karbantartjuk őket. A saját szemünket viszont hajlamosak vagyunk természetesnek venni. Amíg látunk, addig nem is gondolunk arra, hogy mennyire fontos lenne odafigyelni rá.Van még valami, amin gyakran elgondolkodom. Az emberek sok más dologra teljesen természetes módon költenek akár jelentősebb összegeket is. Megvesznek egy drágább telefont, egy szép ruhát, egy különleges utazást, vagy bármit, ami örömet okoz nekik. És ezzel nincs is semmi baj.De amikor a szemüvegről van szó, sokszor egészen másképp gondolkodunk. Gyakran elhangzik a kérdés: „Ha már 2-3 ezer forintért is lehet kész szemüveget kapni, akkor miért költsek akár több százezer forintot egy másikra?”Én ilyenkor mindig azt érzem, hogy valahol elveszik a lényeg. Hiszen nem egy egyszerű használati tárgyról beszélünk, hanem arról az eszközről, amelyen keresztül a világot látjuk.

Egy kész szemüveg nem személyre szabott megoldás. Nem veszi figyelembe az egyéni látásigényeket, a két szem közötti különbségeket, a pontos centrálást, a lencse kialakítását és azt sem, hogy milyen élethelyzetekben használjuk a szemüveget. Egy jól elkészített, személyre szabott szemüveg mögött komoly szakmai munka és számos egyéni szempont áll.Természetesen nem gondolom, hogy mindenkinek több százezer forintos szemüvegre van szüksége. Nem az ár a legfontosabb, hanem az, hogy az adott ember számára valóban megfelelő, kényelmes és jó megoldást találjunk. De azt igenis fontosnak tartom, hogy ne ezen a területen akarjunk mindenáron spórolni, miközben a látásunkat nap mint nap használjuk.

Pedig a látásunk az egyik legnagyobb kincsünk. És nemcsak azért, mert segítségével tájékozódunk a világban, hanem azért is, mert rengeteg élményünk kapcsolódik hozzá.Én azt szeretném, ha mindenki megértené, hogy a rendszeres látásellenőrzés nem luxus, nem felesleges időtöltés, és nem is kizárólag azoknak szól, akik már szemüveget viselnek.A szemünk állapota változhat, sok probléma pedig kezdetben nem feltétlenül okoz észrevehető panaszt. Ezért fontos a rendszeres ellenőrzés, és az is, hogy ne bagatellizáljuk el azokat  jeleket, amelyekkel a szervezetünk próbál figyelmeztetni bennünket.De van még valami, amit szeretnék átadni.Ne csak akkor adjunk időt magunknak, amikor már muszáj. Néha álljunk meg, figyeljünk oda magunkra, és vegyük komolyan azokat a dolgokat is, amelyek elsőre apróságnak tűnnek.

A VIP Optikában én pontosan ezt szeretném képviselni. Nemcsak azt, hogy valaki a lehető legjobb látáskorrekciót kapja, hanem azt is, hogy megértse, mi történik a szemével, és hogyan tud hosszú távon vigyázni rá.Mert a jó látás nem csupán arról szól, hogy élesen látjuk a betűket egy vizsgálótáblán.Hanem arról, hogy minél tovább, minél több mindent élvezhessünk abból a világból, ami körülvesz bennünket.És szerintem ennél fontosabb üzenetet nem is tudnék megfogalmazni.