Brad Pitt új filmje, A vadon szíve kellemes meglepetés volt, látványos, izgalmas és érzelmes történet, amelyben az ember és a kutyája közötti különleges kapcsolat kerül a középpontba. Bár időnként kissé túlzásba viszik a drámai jeleneteket, összességében jó filmnek tartom.
A történet Alaszkában játszódik, ahol James Belmont, a visszavonult katona és hűséges kutyája, Odin egy repülőgép-baleset után kénytelen megküzdeni a természet kiszámíthatatlan erejével. A zord időjárás, a vadállatok és a sérülések folyamatosan próbára teszik őket, miközben egyetlen céljuk, hogy élve hazajussanak.A film egyik erőssége az ember és az állat közötti kötődés bemutatása,megható látni, mennyire számíthatnak egymásra a legnehezebb helyzetekben is. Odin jelenléte különösen sokat ad a történethez, és néha egyetlen pillantásával több érzelmet közvetít, mint egy hosszú párbeszéd. Brad Pitt alakítását szerettem. Jól áll neki ez a visszafogott, kissé megtört karakter, aki a múltjából hozott traumákkal küzd…. érdekes, hogy a kutyája is hasonló lelki sérüléseket hordoz. Ez ad egyfajta pszichológiai mélységet a történetnek, bár szerintem ezt a szálat még jobban is ki lehetett volna bontani.
Ami egy kicsit zavart, hogy a rendező helyenként túlságosan ráerősített a drámára, néha úgy éreztem, mindenáron könnyeket szeretnének kicsalni a nézőből, pedig a történet és a két főszereplő kapcsolata önmagában is megható. Én valamivel több természetességet és kevesebb hatásvadász jelenetet jobban díjaztam volna. A film látványvilága viszont gyönyörű. Alaszka hatalmas, érintetlen tájai egyszerre lenyűgözőek és félelmetesek. A természet szépsége és kegyetlensége végig jelen van, és nagyon jól érzékelteti, mennyire kiszolgáltatottá válhat az ember, amikor elveszíti a megszokott biztonságát.A film legszebb része mégis az a feltétel nélküli szeretet és bizalom, amely James és Odin között kialakult, aki valaha igazán kötődött egy állathoz, pontosan érti, milyen különleges kapcsolat ez. A kutya nem kér magyarázatot, nem ítélkezik, egyszerűen ott van mellettünk, és sokszor éppen akkor adja a legtöbbet, amikor a legnagyobb szükségünk van rá. Összességében tetszett nekem A vadon szíve. Lehetett volna néhol visszafogottabb, és a történet sem mindig tartogat meglepetéseket, de Brad Pitt, a csodálatos tájak és mindenekelőtt Odin miatt igazán emlékezetes filmélmény volt.
Állatbarátoknak különösen ajánlom, de annak is, aki szeretne egy izgalmas, érzelmes történetet látni a kitartásról, a bizalomról és a feltétel nélküli szeretetről.