…azon mini török sorozatok közé tartozik, amelyek nagy érzelmi tétet vállalnak, és a klasszikus melodráma eszközeit modern vizuális és narratív megoldásokkal próbálják összehangolni. A sorozat legnagyobb erőssége a főhős karakterének megformálása és az a morális-érzelmi út, amelyet végigjár. Ibrahim Çelikkol alakítása a motorja a sorozatnak. A színész jelenléte rendkívül erős, energiája, tekintete és fizikai jelenléte egyszerre karizmatikus és érzelmileg is megérintett, határozottan képes árnyalni a karakter fájdalmát, dühét, szeretetét és kétségeit anélkül, hogy túljátszaná. A sorozat egyik súlya a családi kapcsolatokból ered, annak elvárásai,hagyományai,lojalitási kötelezettségei,kimondott és kimondatlan konfliktusai….ezek azok amik formálják a döntéseket, a szégyent, a kötelességet és a szeretetet. Az érzelmi dinamika egyik feltétele lenne a kiegyensúlyozott partnerség a képernyőn, azonban a női főszereplő karaktere nem biztosítja. A figura nekem kevés, ahhoz, hogy főhős érzelmi ívének valós ellenpólusa legyen. A kémia helyenként hiányos, és a jelenetek jelentős része emiatt aszimmetrikus: İbrahim Çelikkol játszik, rezonál, épít a partner pedig csak reagál, azt is elég gyengén. Nyilván szubjektív vélemény, de kereshettek volna egy sokkal szebb és jobb színésznőt erre a szerepre mivel így ez nem nem apró hiba, hisz a sorozat egyik fő pillére éppen a végzetesség és a szenvedély.
A sorozat egy karizmatikus férfifőszereplővel megtámogatott családi, és érzelmi dráma, amelyben a lojalitás, a hagyomány és a szerelem kereszteződnek. A sorozat mélységét a családi dinamika adja, a súlyát pedig İbrahim Çelikkol játéka. A női főszereplő gyengesége megbontja ugyan az érzelmi egyensúlyt, de a sorozat így is működik főleg azoknak, akik szeretik, ha egy történet többről szól, mint a látványos konfliktusokról.
Nálam 10 pontból/ 8 pont
Fotó forrás: MAFAB.hu