Molière. L’Opéra Urbain-jó ideje vártam, hogy végre láthassam a hazai előadást, és egészen elképesztő élmény volt. Musicalrajongóként rengeteg előadást láttam már, és ez a francia csapat jól felrázta ezt a műfajt. Zeneileg zseniális húzás volt, ahogyan a klasszikus musicaldallamokat és az elegáns barokk motívumokat összekötötték a XXI. századi street culture-rel. A pop, a dögös rap és a slam poetry ritmusai nem erőltetett modernkedésként hatottak, hanem szimbiózisban voltak a XVII. századi témával. A dalok élessége és annak a költészete, dinamikája pontosan azt a lázadó, szókimondó szellemiséget hozta el, amit maga Molière képviselhetett a saját korában. A dalok fülbemászóak, modernek, mégis megvan bennük az a drámai mélység, amitől jól működik.
A színpadkép és a látványvilág, finom, profi vizuális a pompa, a fények és a jelmezek játéka is berántott a Napkirály korába, miközben a kosztümök alól kivillanó tornacipők és a vagány szabásvonalak folyamatosan emlékeztettek a jelenre. A koreográfia pedig… robbant! A break, a modern hip-hop és a kortárs táncelemek elképesztő ritmust adtak az egész estének. A fiatal, dinamikus szereplőgárda elképesztő alázattal és energiával pörgött a színpadon. Látszott rajtuk a szenvedély, a hihetetlen technikai tudás, meg az a ritka tehetség, amivel a legnehezebb ének- és táncelemeket is végtelenül könnyednek tudták láttatni.
Történelmi szempontból is nagyszerűen felépítették az ívet,végigkísérhettük Jean-Baptiste Poquelin életútját: láttuk a fiatal, tenni akaró, lázadó srácot, aki feladja a kényelmes udvari pozícióját a színház és a szerelem kedvéért, átéltük vele a vándorszínészek rögös, szegényes éveit, majd az udvari felemelkedést és a társadalmi képmutatás elleni makacs harcát. Az előadás megmutatta, miért is szerethető ez a műfaj. A Molière. L’Opéra Urbain friss, látványos, profin összerakott és végtelenül dögös produkció, ami után valószínű, hogy még sokáig a hatása alatt leszek, és legszívesebben újra megnézném.
Fotó forrás: https://www.facebook.com/moliereloperaurbain