Heti korkérdés

 

Nemrég egy olyan pár esküvőjén vettem részt, akiknek körülbelül 60 év az átlagéletkora – 50-es éveiben járó menyasszony, illetve 60-as éveiben járó vőlegény állt az oltár elé. A szertartás után a családtagokkal sokat töprengtünk az elhangzott beszéden –én is hosszasan gondolkodtam azon, hogy hogyan és milyen formában tennék utalást

Nemrég egy olyan pár esküvőjén vettem részt, akiknek körülbelül 60 év az átlagéletkora – 50-es éveiben járó menyasszony, illetve 60-as éveiben járó vőlegény állt az oltár elé. A szertartás után a családtagokkal sokat töprengtünk az elhangzott beszéden –én is hosszasan gondolkodtam azon, hogy hogyan és milyen formában tennék utalást a házasulandók életkorára, mekkora jelentőséget szentelnék ennek a kérdésnek, és milyen üzenetet tartanék fontosnak megfogalmazni, ha nekem jutna az eskető szerepe. A magam részéről arra jutottam: talán kizárólag azt hangsúlyoznám, milyen széles mosollyal képes rácáfolni az élet a rossz beidegződéseinkre, a félelmeinkre, a sztereotípiáinkra, és milyen bőségesen szolgáltat példát arra, hogy nem létezik olyan helyzet, amikor ne történhetne az emberrel váratlanul valami jó az – ez pedig kortól, az évek számától teljesen független.

Természetesen a korhoz való viszonyulás ritka összetett kérdés. Kezdve attól, hogy valaki összhangban érzi-e magát a saját életkorával, békében van-e vele, mennyivel szeretne gyerekkorban idősebb, felnőttkorban fiatalabb lenni, egészen addig a súlyos gondolatig bezárólag, hogy mi felé sodornak az egyre gyorsabban rohanó évek, számtalan komoly gondolatot vet fel. Érthető módon nem is vállalkoznék arra, hogy akár csak megkíséreljek alámerülni ennek a mélységeibe. Arra viszont örömmel, hogy összegyűjtsem azokat a példákat, amelyeket csak az esküvő óta eltelt néhány hétben sodort elém az élet, mintegy bizonyítandó, hogy esetenként a kor valóban nem több, mint egy meglepően jelentéktelen szám. Ha alapjaiban nem is oszlathatják el az idő múlásával kapcsolatos félelmeinket, abban talán segíthetnek, hogy összetettebb elképzeléseink legyenek arról, mi várhat ránk, miután nemcsak a tinimagazinok olvasótáborából növünk ki, de már a kereskedelmi célcsoportból is kikerülünk.

Tom Jones 77 éves. Ezt a tényt kizárólag azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert a róla szóló, életrajzi adatokat tartalmazó írásokon kívül ez az égegyadta világon semmi másból nem derül ki, sőt. Ha valakinek volt szerencséje őt mostanában fellépni látni, és élőben hallani, ahogyan énekel, a korával kapcsolatos, több forrásból is ellenőrzött adatot legfeljebb végtelen hitetlenkedéssel fogadhatja. A világhírű walesi énekessel kapcsolatban azonban talán nem is az a legnagyobb szenzáció, hogy hangjával, megjelenésével és színpadi jelenlétével is egy több évtizeddel fiatalabb ember benyomását kelti, hanem az, hogy a 80-hoz közeledve művészi értelemben is új csúcsokra ér fel. Negyvenes férfiakéval vetekedő erősségű hangján ugyanis az elmúlt években olyan dalokat adott elő, amelyeket a zenekritikusok végre igazán a tehetségéhez méltónak tartanak. Ami pedig régi, legnagyobb slágereit illeti: Sir Tom nemcsak karizmája segítségével éri el, hogy koncertjein az is felállva tapsolja meg a Sex Bomb-ot, aki korábban a rádiót is lehalkította, ha ez a szám szólalt meg, hanem alkotói igényességével is. Ahelyett ugyanis, hogy saját hajdani sikerei farvizén evezve milliomodszor is ugyanúgy adná elő a kultikussá vált dalt, ahogyan addig minden alkalommal tombolva fogadta a közönség – hiszen bátran megtehetné -, egészen új értelmezésben énekli azt a koncertjein. Az pedig már csak hab a tortán, hogy amikor európai turnéján jelenleg játszott repertoárjának ahhoz a pontjához ér, ahol körülbelül 30 évvel ezelőtti önmaga jelenik meg a háttérben egy kivetítőn, a közönség egy emberként állapítja meg, hogy a 77 éves énekes ráadásul még százszorta jobban is néz ki, mint évtizedekkel ezelőtt. Varázslat.

Jogosan merülhet fel, hogy az ilyesmi általában a férfiak privilégiuma. De még csak ezt sem volna tanácsos egyértelműen kijelenteni. A nagyszerű magyar színművésznő, Vári Éva néhány hónappal ezelőtt jelentette be, hogy visszavonul. Ennek szellemében június végén egyik igazán kedves szerepétől, a Játékszín A hölgy fecseg és nyomoz című előadásának Alice kisasszonyától is elbúcsúzott. Az estén, amikor utoljára került színpadra a darab, a nézők egy agilis, vonzó, legfeljebb 50-es hölgyet láthattak önfeledten komédiázni. A krimivígjáték szövevényes szálai közül a címszereplőnek ráadásul egy romantikus is jut. Ahogy az egy habkönnyű komédiához illik, a címben is említett nyomozás sikerrel zárul, a rejtély megoldódik, legfeljebb az marad nyitott kérdés, miért érzi időszerűnek a visszavonulást a közkedvelt, remek színésznő. A válasz csak azokat érheti meglepetésként, akik a szemüknek hisznek, és nem a számoknak: a legfeljebb 50 körüli Alice kisasszonyt huszonéveseket megszégyenítő energiával és kellemmel játszó Vári Éva történetesen 1940-ben született, hajszálpontosan ugyanabban az évben, amikor Sir Tom Jones…

Ha pedig bárki attól tartana, hogy mindettől függetlenül időskorban már le kell mondani a romantikus álmok kergetéséről, annak jó szívvel ajánlom cáfolatként a Romance.com című kedves vígjátékot a Rózsavölgyi Szalonban, Molnár Piroska és Jordán Tamás főszereplésével. Természetesen senki nem állítja, hogy Hindi Brooks szívmelengető darabja egy dokumentarista dráma volna, amelyben egymást érik a megtörtént eseten alapuló, a valóságot szolgaian másoló jelenetek. De a két színészlegenda annyira bűbájosan, annyira tündérien, anyira szeretetreméltóan jeleníti meg két idős ember egymásra találását a “bizony, ha levélben ismerkedünk, soha nem tudhatjuk egészen biztosan, ki is valójában a levelezőpartnerünk” az Illatszertár óta ismerős alaphelyzetében, hogy az embernek nincs más választása, mint elérzékenyülve mosolyogni végig az előadást. Hiszen a színészek éppen arra a varázslatra képesek, hogy úgy érezzük: valóban a szemünk előtt játszódik le két ember rácsodálkozása arra, mennyire mást tartogat számukra a sors, mint amit ők maguk elképzelhetőnek gondoltak volna.

Tehát, nem csak a hatvanéveseké a világ: ha pedig elfogadjuk a tételt, hogy manapság a 30 az új 20, akkor ráadásul bizony a 80 az új 70.

Szöveg: Verasztó Annamária

Illusztráció: Csorba Gergely