Back

 

Világ életemben szingli voltam, na nem mint Bridget Jones, mert attól a puhány karaktertől lever a víz. Inkább mint a Szex és New York izgalmas Samanthája. Sosem álmodoztam gyermekként arról, hogy majd királynői fehér ruhában férjhez megyek, vagy ne adj Isten gyerekeket fogok nevelni. Kicsiként is csak addig alkalmazkodtam, amíg én akartam a kölcsönös időtöltést. 28 évesen, amikor beindultak a hormonok, kerestem magamnak egy donort és megszületett Annamari. Az a nő voltam, akitől féltek a férfiak, nagyhangú, jól menő vállalkozó és imádtam, hogy reggelente nem csesztet senki.

Az élet nagy játékos és mindenki megkapja azt, ami jár – sziszegték az elhagyott mandrók.
Óh tényleg?! Állok elébe – turbékoltam vissza pimasz mosollyal …

Gyönyörű nyári napon találkoztam Mr.H-val, és ha van első látásra szerelem, akkor az ott az volt. Pedig rögtön kigyulladt a piros lámpa, de annyira vágytam a szeretetre, amit kaptam tőle, a társra amit nyújtott, hogy elhittem, hogy ő a tökéletes nagy Ő.

Kire haragszom? Rá nem, illetve már nem. Magamat okoltam, mert ha nem kergettem volna délibábot, és kívülről ránézek a helyzetre, felpofozom magam. Mr. H a pompás remekbe szabott hím egyszer csak megjelent, és én nem akartam többé független lenni. A tipikus férfi, akiről már tudom, hogy azért nem mondta el, hogy családja van, mert meghülyítettem. Magamba bolondítottam, mert szaglott rólam messziről, hogy forró éjszakákra és eget rengető szerelemre lel majd mellettem.

Majdnem 1 évig jött utánam, mint egy kiskutya. Megismerte a gyengéimet, behízelegte magát a szüleimnél, és Annamarit is a tenyerén hordozta. Én, aki imádtam egyedül lenni, elkezdtem vágyni arra, hogy megosszam magam vele. Teljesen egymásba szédültünk, így az első éjszaka csordultig volt szaftos érzelmekkel.

Van az a nő, aki bármit megtesz, hogy teherbe essen… Na! Mr. H ennek a tökéletes mása volt férfiban. Számon tartotta a ciklusomat, szex után mozdulatlanul kellett maradnom, és még különböző varázs szavakat is mormolt. Ha ez egy burleszk filmben történik, még vicces is lett volna, de kezdtem gyanakodva figyelni, ahogy ügyködik velem.

Szinte az első hónapokban állapotos lettem és amikor elmondtam neki, azt felelte, hogy itt volt az ideje, mert közölni szeretne valamit. Az igazság összetört minden rózsaszín ködképet, helyette ott álltam a pőre valóságban a buta szőke liba, aki jól megcsinálta magát. Ő is zokogott, egyrészt mert akkor esett le neki, hogy közölnie kell otthon, hogy az ágyasának gyermeke lesz, nekem meg bizony azt elfelejtette elmondani, hogy én csak a szeretője vagyok, mivel a gyerekei anyjával ők még együtt élnek. Emlékszem ott kettéhasadt a tudatom és nem akartam felfogni, amit hallottam.

Annyi ilyen sztorit láttam már, és sosem értettem meg, hogy lehet valaki annyira debil, hogy belemegy-bennemarad egy ilyen kapcsolatban.

Erre most én kerültem bele nyakig. Ráadásul megtestesítettem azt a karaktert, akit mindig is megvetettem. Gyötrődtem, én nem pártolom az abortuszt, viszont ez a baba egy kapocs lesz köztünk, amíg csak élünk. Ha nem görnyedten feküdtem a padlón sajnálva magam, akkor a féltékenységemet nyeltem, ami kicsinált teljesen. Le kellett mennem a fájdalom mélyére, hogy vissza tudjak jönni belőle. Akkor tudtam már csak kívülről látni a kapcsolatunkat, hogy mit is csinálunk egymással, és a környező emberekkel, amikor meghalt a közös gyermekünk. Csak akkor tudtam kiszállni ebből az őrületből.

Szakítás után, nem vettem fel többet a telefont. Ott hagytam csapot-papot, a vállalkozásomat eladtam, elköltöztem, elbújtam, hogy tudjam a sebeim nyalogatni. Megpróbáltam kivonulni a világból. Becsaptam magam és nem tudtam megbocsátani azt, hogy a szeretetéhségem miatt ennyire hülyének néztem saját önvalómat…

Mivel munkát kellett vállalnom, felvettem még egy maszkot. Elrejtettem magamban a fájdalmat, és ezt olyan szintre fejlesztettem, hogy a külvilág semmit nem vett észre ebből. Szép finoman rekesztettem ki az embereket az életemből. Ha benéztél a lakásomba, szép kis takaros hajlékot láttál, viszont az ajtó mögött az egymásra hányt ruha halmok és könyvek, a padlón szétszórt szemét és porcicák kergették egymást. Tökéletesen megmutatta a lelkem állapotát. Kívülről szuper jó “funny” csaj, belül meg oszlik minden.

A testem is elkezdett átalakulni, szépen felszedegettem több mint 30 kilót. Zavart ugyan, de igazán nem tettem érte semmit, hogy ez megváltozzon. Szépen belehúztam magam egy ördögi csapdába, hiába tettem néhány fáradt próbálkozást, mentem volna újra életet élni, mindig az lett a vége, hogy fület-farkat behúzva otthon maradtam. Mindig volt egy kifogásom: az első évben gyászoltam, másodikban túl kövér vagyok, a harmadikban, hogy kinek kell pasi?

Aztán egy ,,véletlen,, folytán új munkahelyre kerültem fiatalabbak közé, ahol előtérben volt, hogy ki hogy néz ki és bizony kaptam a finom célzott kritikákat. Azt mondják, a nők mindig versengenek egymással, és én hiába burkolóztam be a bajaimba, szép lassan elkezdték kipiszkálni belőlem, hogy megint csinos akarjak lenni.

Amikor az ember lánya 40 éve szinte folyamatosan szingli, talpraesett, plusz mélyen ott vannak a sebei, amiket az újdonsült ismerősei elől rejteget, szépen elő tudja magát adni, hogy miért is nem kéne neki partner? Túl jól érzem magam egyedül!

Ez bizony nagy baj! Most kapd el, gyere ki belőle, mert nehéz lesz újra alkalmazkodni másik emberhez – mondta a főnököm. Nem hiányzik a szex? Talán leszbikus vagy? – kérdezték a kollégáim. De hát fontos nekem a függetlenség – feleltem csípőből. Miért baj az, ha az ember lánya az egyedüllétet választja?! Bosszantottak a kérdések, legjobban a kéretlen tanácsok, de elkezdtem beszélni arról, amit magamba temettem és szépen szakadoztak fel az eltemetett érzések.

Manapság már látom, a rengeteg önismereti munka után, hogy ebben a szituációban hogy fontam meg a karma köreim. Miért volt szükségem arra, hogy találkozzak vele. Megtanultam szeretni magam és megbecsülni azt, aki voltam, aki most vagyok. Hálás vagyok a kollégáimnak, mert tudattalanul kihoztak abból állapotból, hálás vagyok a fiatalságunknak, mert pezsdít, hálás vagyok a barátaimnak, mert segítenek és hálás vagyok Istennek, mert küldött nekem egy kis angyalt, aki megmutatta a kapcsolatunk igaz arcát és aztán elment, hogy a kötést Mr. H-val megszakíthassam és új életet kezdhessek finomabb minőségben.

Nem tudom visszapörgetni a múltat, nem baj, ha hibázunk, csak tanuljuk meg azt, ami fel lett adva.

C.P.