A franciák köztudottan mindig is lazábban kezelték a hűség fogalmát, mint mi magyarok. „A hűséges férfi” című francia vígjáték a mai Párizs szürkeségébe kalauzol, ahol a maguk kócos és természetes valójában, minden hollywoodi tökéletesség nélkül élnek és szeretnek a szereplők. Sokszor még párhuzamosan több embert is… és ami a legérdekesebb az egészben az, hogy szenvedélyes viták és harag nélkül be is tudják ezt egymásnak vallani, amikor eljön a pillanat, hogy dönteni kell. Ekkor a főszereplő, Laetitia Casta – aki 41 évesen is vonzóbb, mint valaha – egyszerűen csak feldob egy érmét és azt a férfit választja, amelyiket az érem oldala… és neki szüli meg a gyermekét.
Majd miután jó pár évre rá a választott párja meghal, újra viszonyba kezd az első férfival, akit elhagyott. Ilyen egyszerű lenne mindez? A történetet bonyolítja a kisfia ravasz lelkülete, miszerint az életben maradt pasival elhiteti, hogy esetleg a szép anyukája ölte meg a papát. Abel (Louis Garrel), a férfi még mindig rajong a nőért és észre sem veszi a bimbózóan szép fiatal lányt – Johnny Depp modellkedés mellett színésznővé is avanzsált lányát, Lily-Rose-t. A filmben Eve szerepében ismerhetjük meg, aki gyerekkora óta rajongással teli szerelemmel érez Abel iránt. Mindezt Marianne-nal, azaz Laetitiával is közli és háborút indít a szerelemért.
A film leglenyűgözőbb része számomra az az elegancia és bölcsesség, amivel az idősebb nő kezeli a fiatal nő feltűnését, amiből megjegyzem – a férfi egyelőre semmit sem érzékel. Marianne elébe megy a problémának, felvilágosítja Abelt arról, hogy Eve odavan érte és felajánlja neki, hogy költözzön hozzá, próbálja ki, milyen vele élni és szeretkezni. Mi ez, ha nem az érett nő abszolút bölcsessége? Abel összepakol és átköltözik Eve-hez, szeretkezik is vele jó néhányszor, de közben szüntelenül hívogatja Marianne-t, aki nem válaszol a hívásokra és vár. Ugyanis hamar eljön a pillanat, amikor Eve rájön arra, hogy álmai tárgya a valóságban mégsem annyira vonzó, majd egyre inkább élvezi azokat az időszakokat, amikor a munkája miatt a férfinak el kell utaznia. Mindeközben Marianne elutasítja az őt ostromló kollégát és tovább vár. A várakozásnak meglesz a gyümölcse, Abel visszatér hozzá, és így megkapta a revánsot is azért, amiért Marianne évekkel korábban megcsalta őt.
Mi is tudnánk-e vajon ilyen nyugodtan, tányércsapkodás nélkül és ilyen előrelátó bölcsességgel kezelni a kapcsolatainkat? Elgondolkodtató, az biztos és egy jegyet is megér a moziban.
Concha