Eljött az év vége és már elkezdődött a bizonyítványok kiosztása az iskolákban, és ezzel egyenes arányban a büszke szülők „ PR-ja” a social médiában. Elsőre persze gratuláció, de ügyes a gyermek stb… De vajon hány gyermeknek okozott komoly erőfeszítést, extra odafigyelést, megfelelési kényszert az a bizonyítvány? Vajon hány gyermeknek marad meg a gyerekkora a sok elvárás miatt? Mindeközben vajon hány gyermek kezdte el rágni a körmét, tépni a haját, fájlalni a hasát etc?…Vajon hány gyermek sajátította el valóban, hogyan is kell tanulni? Vajon hány gyermeknek maradt ideje, hogy gyermek legyen???
A minap beszélgettem egy anyukával. Van egy 13 éves kislánya, akit egyedül nevel. Az anyuka teljes munkaidőben tisztességesen és becsületesen dolgozik, azt mondta, hogy igyekszik megadni mindent a gyermekének, pótolni az apa hiányát, hisz az apuka egyáltalán nem foglalkozik a kislánnyal.
De vajon mit is takar az „igyekezni mindent megadni” a gyerekemnek?
A beszélgetés alatt kiderül, hogy ő az, aki eltávolította az apát, mert már elmúlt a szerelme iránta. Nincs szüksége rá a kislány felneveléséhez és hogy Ő ezt be is bizonyítja!!!….Majd még egy picit mélyebbre megy és az is kiderül, hogy tulajdonképpen ő távolította el gyermeket is az apjától…
A kislány színötös tanuló volt 6 éven keresztül, ebben az évben lett egy négyese és egy hármasa. Na, lett ám ebből haddelhadd! Az anyuka teljesen kiakadt, hogy ő mindent megtesz a gyermekért, fizeti a különórákat is és ez a „kölyök nem képes tanulni és odatenni magát”. Mi az, hogy nem lett ebben az évben is színötös? Nem baj, majd nem megy nyáron sehova, és lesz ideje elgondolkodni, hogy hova vezet ez az út!
A gyermekről azt kell még tudni, hogy versenyszerűen sportol, méghozzá nem is akárhogy. Hét évig járt egy egyesületbe, amit a kislány imádott és őt is szerették. Nem csak szakmailag, de emberileg is nagyon jó edzők foglalkoztak vele. Az utánpótlás egyesület sokat adott a gyermeknek: mozgást, sok játékot, szakmai felkészülést, jókedvet, önbizalmat, rengeteg barátot és pénzügyi segítséget is!
Az anyuka felháborodva mesélte, hogy úgy döntött elviszi máshova a gyermekét sportolni, mert itt sajnos nem nyernek annyi meccset, amennyit kellene. (Az sajnos nem derült ki, hogy mennyit kellene. Egyáltalán van egy kódex, amiben benne van, hogy pontosan hány meccset is kellene nyerni? Nem tudom, na de nem is ez a lényeg) Merthogy más egyesületnél addig nyüstölik a gyerekeket, ameddig nyernek és muszáj, hogy A kategóriás sportoló legyen, mert nincs más esélye. Nagyon keménykezűnek kell lenni a gyerekekkel, mert másképp elvesznek – mondja ő.
A kislány nem akart átmenni másik egyesülethez, hisz itt vannak a barátai és imádja a közeget. Könyörgött az edzőjének és a vezetőségnek, hogy beszéljenek anyukával, hogy hagyja ott és megígéri jövőre ismét színötös lesz, de anyuka hajthatatlan volt, mondta is, őt aztán nem lehet megdumálni…
Na, röviden ennyi, picit elgondolkodtam, hogy mindenkinek mást jelent a „megadok mindent a gyermeknek”…nekem biztos teljesen mást…
Gina