Mizéria

Pető Zoltán gondolatai

„Kritikus helyzetekben ötlete mindig annak van, aki nem ért hozzá. Mindenki más átgondoltan és az észszerűség mentén haladva teszi a dolgát”

(Shayat Cout Pho)

 A napokban elkaptam valami influenzát. Évente meg szokott ilyesmi történni velem. Még azt is tudtam, hogy hol és mikor. Nem részletezném – mert megsértődhetnének azok az informatikusok, akiknél jártam, és éppen még az őszi harmatos levegőben dunsztolódtak (így március idusán), s eszük ágában sem volt tágra nyitni az ablakot, még berepül valami fertőzött bőregér. Természetesen, akivel találkoztam, akár telefonon, akár élőben, mind-mind feltette a kérdést: – de ugye nem az? Áááá, dehogyis! – vágtam rá azonnal, nehogy valaki félre értsen. Azután, mikor hazatértem az orvosomtól, aki szintén megnyugtatott, hogy ááá, dehogyis! – félve mertem kinyitni a csapot, mert előző nap azt vettem észre, mintha abból is gyanús, tán vírussal keveredett víz folyna. A telefont csak kihangosítóval mertem felvenni – ki tudja!? Nem szeretnék én másoknak kellemetlenséget, magamnak pedig dupla problémát. Egyetlen remény éltetett: egyre jobban lettem. Sőt! ma már ott tartok, hogy – az alap körülményeimhez képest is – teljesen egészséges vagyok. Soha meg nem tudom, hogy esetleg „abban” fetrengtem-e pár napig.

Embertársaim meghatározó többségéhez hasonlóan nem értek a vírusokhoz, sőt, a járványokhoz sem konyítok. A szenvedő és hiszékeny oldalra születtem. Tudom, most jogosan teszik fel a kérdést: akkor, hogy jövök én ahhoz, hogy…? Nos, éppen ezért döntöttem úgy, hogy nem is jövök, hanem megyek. Azonban, még mielőtt elhagynám az oldalt, leírnék pár gondolatot, amit furcsának tartok – úgy általában.

Olyan érzésem támadt, hogy itten valami mizéria esete forog fenn. Azonnal meg is néztem, mit jelenthet ez a szó. A Wikiszótár ezt írja: A latin miseria – baj, nyomorúság. A görög müzaros – utálatos, undorító. „Bajjal teli helyzet, megpróbáltatásokkal teli állapot.” Rögtön példát is mutat: „Az országra az idegen sereg támadásával rátört a mizéria. A társasházban mindennaposak a családi mizériák. Az áremelések híre bevásárlási mizériát okozott az üzletekben.” Hoppá-hoppá! Ismerős helyzet! Mivel komolynak látszik a világ állapota, nem tréfálhatom el a dolgot. Ennek ellenére nem spájzoltam be se rizsből, se olajból, de az egy kiló lisztünk is ki fog tartani a következő bevásárlásig. Persze, ha lesz még nyitva bolt, ahol, akár liszt is van.

Bármennyire is furcsának tűnik most, de én megértem a mizériát, főleg járványgyanús (most már előkerült a köztudatba a „pandémia” – világjárvány kifejezés is.) helyzetekben. Az emberiség történetében volt már egy-két olyan helyzet, mikor valóban elkapta a daráló a Föld lakosságának egy igen komoly hányadát. Gondoljunk csak olyan félelmetes szavakra – a teljesség igénye nélkül –, mint kolera, pestis, fekete himlő, lepra, ebola, madárinfluenza, spanyolnátha, – görögdinnye, franciakulcs, a svájci sapkát már nem is akarom említeni (bocsánat!). Nem csoda tehát, hogy a járvány szó említésekor aktiválódik bennünk, mint mindeddig túlélőkben egy genetikai kód, mely azonnal beindít egy védekezési mechanizmust. Kiben mit. Van, aki kétségbe esik (bepánikol), van, aki azonnal érzi, hogy elkapott valamit, van olyan is, aki rögtön üzletet szimatol – de a politika sem tételen, hiszen választók tömegeiről van szó. Mi több! a hiszékenyek hadát egybe tömöríti a járványtól való félelem. Ezt pedig ki kell használni, elő a manipulátorral (persze, minden politikai oldalon)! Én úgy vélem, nem jött el a világrend és életforma (esetleg paradigma) váltás pillanata. Egyúttal bízok abban, hogy a mostani járványhelyzet nem jut el a “total collapse” pontig. A világ jelenlegi törvényes rendje tehát fenn fog maradni. Következésképpen a rendteremtés továbbra is a regnáló kormányok feladata. Annál is inkább, mert felkészült alternatíva nem áll rendelkezésre.

Egy másik kategória a furfangra és egyéb szélhámosságra hajlamos pitiáner alakok hada, akik a hasonló helyzetekben rendre felütik fejüket. Beindulnak és bagatell hülyeségekkel szórakoztatják a rémült egyedeket – fokozzák a mizériát. Az okosnak látszani kívánók pedig kiváló alkalmat vélnek találni, és kiállnak a köz elé a rémisztőbbnél képtelenebb baromságaikkal, azt remélve, hogy a köz szájra kapja őket és ezzel érvényt szerezhetnek a jogos 15 perc hírnévre. Kevés az a megszólaló, aki tényleg összeszedetten a lényegre koncentrálva elmondja, hogy mi is van, mi is lesz és mi nem.

A minap azt hordta szét a világháló, hogy amennyiben tíz másodpercig nem tudod visszatartani a lélegzeted, köhögés nélkül – igen nagy eséllyel pályázol a fertőzött státuszra. Tíz másodpercig nevetünk e hülyeségen. Persze, most hallgasson az, aki e hír hallatán azonnal visszatartotta lélegzetét, tesztelve e baromságot. Na! milyen csend lett. És bejött! vagy köhintett, vagy nem. Valószínű, a járványban fetrengők meg sem próbáltak ilyetén módon bizonyosságot nyerni. A teszt tehát sikeres.

A mostani mizéria kapcsán, az IT világából vennék egy gondolatot: kétféle vírus teheti tönkre a számítógépet, a vírus és az antivírus. A hétköznap nyelvére átültetve – egy járvány akkor okoz igazi kárt, ha van, és ha nem megfelelően védekezünk.

Akik valaha jártak Velencében, vagy tájékozódnak a világban, ismerik az Il Medico della Peste álarcot, mely mára már a halál szimbólumává is vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy ezen fertelmes kinézetű arc-maszk valójában a XVII. századi pestis járvány idején egy gázálarc volt, melyet az orvosok viseltek. Úgy funkcionált, hogy a csőr elejébe illatos gyógyfüveket raktak. Akkoriban ugyanis, úgy vélték, hogy a bűz az, ami fertőz. Ma már tudjuk, hogy a vírus és a baktérium. Nem tudom, hogy a szájmaszk jelen időnkben mi jót hoz, de talán rosszat semmit. Tehát, aki ettől nyugszik meg, szerintem viselje, hisz a kuruzslás-placebo-törvény erre az esetre még nem terjeszti ki hatályát.

Apropó! azt tudományolták, hogy a jelenlegi vírus – igen nagy valószínűséggel – barlangban élő denevérektől indult ki. Őszinte leszek: nekem már a nemrégiben lezajlott madár-influenza alkalmával is voltak borzongó érzéseim, de most! Én úgy vélem, hogy aki megette azt a nyomorult kinézetű csont és bőr denevérkét, annak már az esemény előtt is lehetett valami komoly baja. Vagy ez az egész nem is a denevéreken múlott? Nem szeretnék belebonyolódni egyébként igen hasznos összeesküvés elméletekbe, de – mint általában, minden komoly történés esetében – érdemes megnézni a háttér összefüggéseket. Lehet, nem időszerű, de néha érdemes leporolni a nagy bölcsességet: Cui prōdest scelus, is fecit; azaz: „Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.” Hát, egyértelmű utalást nem nagyon találni. Nekem, hétköznap emberének ez nem jön jól. Ha beteg vagyok, az nem jó. Tehát, szeretném elkerülni az összes rám szakadó vírust. A köznek és az embereknek szintén nem jó. Az orvosok. Nos, ők el vannak a többi nyavalyával, tehát nem kell a hátukra még egy vírus-púp. A gyógyszeripar már gyanús, de azt tapasztalhatjuk, hogy egy-két blöff-pirulán kívül, átütő erejű tabletta, vagy szérum nem hódította meg a világot. Tehát, felmerül a gyanú, hogy nem szándékos károkozásról van szó.

Van-e egyáltalán haszna a mostani járvány mizériának? Én úgy vélem igen. „Megérzéseimen és régóta fennálló gyakorlati tapasztalataimon alapuló” mérget nem vennék be, de a világgazdaság egészének, talán nem tesz rosszat ez az egész mizéria. A fogyasztás – ide sorolnám a szolgáltatásokat, mint turizmus, a luxuscikkeket, az innovációra szoruló termékeket stb. – némileg vissza fog esni. Az egyensúly-keresés következtében ezáltal a termelés valamelyest megtorpan. A túlpörgés, az úgynevezett közgazdaságtani buborékok kipukkanása elodázódik. Vagyis, a legközelebbi globális recessziót talán sikerül elodázni, meglehet még enyhíteni is. A gazdaság ismét átrendeződik, új formát vesz fel, ami minden bizonnyal életképesebb lesz, mint az előtte kimerülésnek indult állapot. Persze, e gondolatommal most sokan vitába szállnak. Tegyék. Megette a fene, ha én lennék a legokosabb és én mondhatnám meg a tutit…

Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy minden betegség, s tömeges nagyságrendben, a járvány, ha olyan mértékben kapja el a szervezetet – visz magával valakit. Ráadásul, többnyire az öregedő szervezeteket. Viszont, az vigasztaljon bennünket, hogy aki marad, az ellenállóbb lesz és akár a következő vírustámadásig is kihúzhatja. Mintegy egymásközt szólva megsúgom: olyan híreket hallani a Facebookon, hogy nem érdemes elkapni a COVID-19-es vírust, mert szeptemberben a kínaiak piacra dobnak egy újabb verziót COVID-20 néven. Állítólag, az már majdnem mindent tud, és nagyobb lesz a koronája is. Persze, tudom, hogy ez csak a jól bevált marketing fogás, de én kivárok.

Annyi biztos, hogy a mostani járvány több szempontból is elüt az előzőektől. A legfontosabb, hogy a nyilvánosság előtt zajlik. Nem titkolnak semmit a hatóságok (mármint abból, amit úgy éreznek, hogy a közre tartozik.) Az intézkedések sokszor tűnnek úgy, hogy hatékonyak. Ezzel, valamelyest is visszább lehet fogni a terjedés ütemét. Vagyis, a globális folyamatok nem hordják szét pillanatok alatt az egész Földünkön, rábízva a természetes szelekcióra, hogy ki marad és ki megy. Azzal, hogy közbeszéd témává tették a jelenlegi járványt, minden bizonnyal fel tudják kelteni a figyelmét azoknak is, akik pusztán kényelemből, vagy kivagyiságból, esetleg trehányságból hajlamosak elfelejteni az emberiség legalapvetőbb higiéniai normáit is. Sajnos, utánunk nem járnak a kutyák nylon zacskóval. Egy zsebkendő nélküli, levegőbe eresztett tüsszentéskor pedig már egyre kevesebbszer kívánunk jó egészséget a feladónak.

Meggyőződésem, hogy az idő most is ketté fog válni, eddigre és ez utánra. A globális világ új formát fog ölteni. 9/11 után rájöttünk, hogy a világ nincs felkészülve a terrortámadásokra. Azóta felkészültünk. Legyünk őszinték! a pandémiára sem készültünk fel rendesen. Se törvényeink, se intézkedési tervünk, se védekezési mechanizmusunk nincsenek kiépítve. (Fejvesztve szaladgálunk boltról boltra WC papírért.) Most majd lesz. A tapasztalatok alapján mind az egyénre lebontva, mind közösségekre kivetítve akció és reakció tervek fognak születni. Ne felejtsük el azt sem, hogy a jelenlegi járvány kapcsán a jó irányban gondolkodók és sajnos a rossz irányban settenkedők is tanulni fognak. Ez utóbbiak, most minden bizonnyal elgondolkodnak: ha a világon ilyen könnyű körbe futtatni egy vírust, akkor a vírus gazda kezében hatalom van. Arra már nem is merek gondolni, hogy a mesterségesen kotyvasztott vírusok olyan kódokat is képesek hordozni, amelyek az emberiség génfelépítésébe is be tudnak avatkozni. Ne adj Isten! akár szelekcióra is képesek lennének. Azt hiszem, itt az ideje, hogy megtanuljuk, miként is viselkedjünk, ha elszabadulna a gonosz.

A napokban egy kisebb társasággal étteremben voltunk. A mellettem lévő asztalnál egy láthatóan első alkalommal találkozó pár próbált témát találni, hogy megmozduljon a közeledés. Érezhetően nem ment. Ekkor a lány elköhögte magát. Azonnal meg lett a téma! Töviről, hegyére átbeszélték, hogy micsoda felfordulás van e miatt a járvány miatt. S közben észre sem vették, hogy már évszázados ismerős és egyre közelebbi barátokként ültek, ugyanannál az asztalnál.

Na igen! Hát az oroszok sem maradtak ki a szórásból. A közszáj már ott is előjött számos anekdotával:
„Miért kerüli el többnyire az új vírus Oroszországot? Mert nem szeret sorban állni az SZTK-ban és hálapénzt sem hordoz magával.” De mondok jobbat! „Valaki irgalmatlanul köhög a metróban. A szomszédja felugrik és ráordít: – csak nem az új vírus!? – Áááá dehogy! Szimpla TBC-m van. A metró közönsége megnyugodott és zötyögtek tovább.”