Fotó: Szírmai Klári
Ruha: Pomme Verde
Játszva élni
Beszélgetés Mahó Andreával
Mahó Andrea ismételten játszik a Duna TV „Szeretlek Magyarország” című műsorában, amely március végén kerül majd adásba. Ennek apropóján kérdeztük a Művésznőt mit jelent számára a játék.
Milyen élményt nyújtott számodra részt venni ebben a vidám vetélkedőben?
Már nem először kaptam meghívást ebbe a műsorba. Mindig izgulok, de ennek ellenére mindig nagyon jól érzem magam. Most is a kollégáim társaságában játszhattam és mivel ismerjük egymást a közös játék is könnyebben megy. A feladatok szórakoztatóak, ennyit már rég nevettem, úgy hogy igazi kikapcsolódás volt.
Mi jut először eszedbe arról, hogy játék?
A gyerekek őszinte és önfeledt játéka és a színház.
Mi jelent számodra a játék?
Újra gyereknek lenni egy kicsit, a feltöltődést, a kikapcsolódást, a önfeledt nevetést és a hivatásomat, a színjátszást.
Miért fontos az. életünkben a játék?
Azért mert boldogság hormon szabadul fel amikor játszunk, ennek gyógyító ereje van. Fontos lenne tudatosan fenntartani ezt a játékosságot, a könnyedséget, hogy az életben könnyebben, jobban, kevesebb kellemetlenség nélkül boldogulhassunk.
Miért felejtünk el, hogy az élet egy nagy játék? Miért nem vagyunk játékosabbak?
Mert ahhoz lazábbaknak kellene lennünk, tudatosan nem kellene mindent olyan komolyan venni, de ehhez sok minden kell, belső nyugalom, kívülre helyezkedni, úgy lehet egy kis humorral nevetéssel szemlélni az eseményeket, egy nagy kalandnak tekinteni az életet.
Felnőttként átadjuk magunkat az élet nehézségeinek és megfeledkezünk róla, hogy mindenre lehet más nézőpontból is tekinteni. Aztán gondolom típus függő is, de sokan úgy gondolják, hogy a játék csak a gyerekeknek való. És a komolyság azt jelenti, hogy akkor vagyunk igazi felnőttek.
Te bele tudod vinni a játékosságot a mindennapjaidba?
A kislányom most sokat segít ebben, mivel sokat játszunk és az ő társaságában én is vissza megyek gyerekbe. Korábban azért ezzel voltak feladatok, valahogy azt a lazaságot, könnyedséget nem mindig olyan könnyű a gyakorlatban megvalósítani.
Szoktad figyelni a kislányodat játék közben?
Természetesen, nagyon sokat vagyunk együtt, sokat játszunk. Most már játszik egyedül is, de persze igényli, hogy mindig legyen körülötte valaki. A gyerekek játék közben teljesen átadják magukat a játéknak. Csak oda koncentrálnak, ami egy fantasztikus dolog. Az én kislányom sok szerepjátékot játszik, például főz, vagy a babákat fürdeti, öltözteti, eteti, mindezt teljes átéléssel és odadással. A színházi gyerekek sem sokat agyalnak a színpadi játékuk közben, főleg a kisebbek. A színjátszás belülről jön, a legnagyobb természetességgel.
Irigylésre méltó.
Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban? Hogyan szerettél játszani?
Én is a szerepjátékokat szerettem kislány koromban. A babázást, a főzést és bábszínházat is játszottam, de azt is a babáimnak. Úgy emlékszem hogy szerettem egyedül is játszani, de jó volt a testvéremmel is, például rádiósat: kitaláltunk magunknak egy saját rádió műsort. Egyszer a szüleim vettek egy új tűzhelyet és én rábeszéltem apukámat, hogy még egy darabig tartsuk meg a régit, mert én azon szeretnék főzőcskézni, természetesen az udvaron, mert ott esett a legjobban a játék. Iskolás koromban nagyon szerettem a társasjátékokat. A kártyajátékba annyira belejöttünk, hogy előfordult, hogy óra alatt is játszottunk a pad alatt.
Mit gondolsz, hogyan lehet a gyermeki játékosságot tudatosan fenntartani?
Bizony, nagyon jó lenne legalább havonta egy olyan összejövetel, ahol a felnőttek is játszanak, mert a nevetés oldja a stresszt és fiatalít. Vagy vidám filmeket nézni. Nehéz rávenni a felnőtteket, mert mindenki a saját gondjaiba van süppedve, tudatosan kell figyelni erre, nem gondolni a problémákra, hanem átengedni magunkat a játéknak. Egyedül nem érdemes és unalmas is játszani, kell hozzá más is. Az is nehéz lehet, hogy kedvet csináljunk a játékhoz, hogy például kártyázzunk este. De lehet akad egy barát, akinek van kedve, így lehet kezdeni és lehet a párunknak, más barátoknak is megjön a kedve egy kis szórakozáshoz.
Mit jelent számodra a játék a színházban? Mit élsz át olyankor?
Nekem szerencsém van, hiszen a munkám bár komoly dolog és nagy koncentrációt igényel, de úgy is mondjuk hogy játszunk a színpadon. A színpadi játék akkor jó, ha felhőtlenek vagyunk, szabadok és természetesek, ilyenkor a pozitív energiák csak úgy röpködnek, ami nekünk is felüdülést jelent, illetve azoknak a nézőknek is, akik engedik hogy mindez átjárja őket mert jönnek velünk a játékba. Én ilyenkor megszűnök Mahó Andreának lenni, akkor Christine vagyok, Mary vagyok, Éva vagyok, a nő vagyok, akit megszemélyesítek.
Mit gondolsz, a színjátszás miért játék?
Azért mert beleképzeljük magunkat annak a megszemélyesített szereplőnek helyzetébe, személyiségébe és úgy viselkedünk, ahogy azt gondoljuk az illető a valóságban is viselkedne. A karakter megformálása sok munkát igényel, meg kell fejtenünk, hogy az a figura, akit meg kell formálnunk, milyen lenne ha élne. Olyasmi mint amikor a gyerekek is elképzelnek valamit és képesek azt eljátszani és az apró részletekre is tudnak figyelni. Csak egy színész nem kizárólag vicces, szórakoztató dolgokat ad elő, ahogy általában a gyerekek, hanem ismeri a dráma mélységét, az emberi lét árnyalatait.
A színház utazás egy ismeretlen világba és a színész és a néző utitársak. A színészek formálják meg a történetet, a néző csendesen bele lép a történetbe és hagyja, hogy hasson: gondolkoztasson, nevettessen, megríkasson, meghökkentsen, érzelmeket szabadítson fel vagy egyszerűen csak egy estére kikapcsoljon a valóságból. Hát ezért, játék a színház és színház az egész világ – válaszolja mosolyogva Andrea, akinek sok sok játszási lehetőséget kívánunk az életben és a színházban egyaránt.