Olvastam már néhány koncertbeszámolót, úgymond hozzáértő kritikát a tegnapi koncertről, és szeretném leszögezni, hogy én biztosan nem fogok olyan ingerszavakat használni, amik csak azért kritizálják a koncertet, hogy beindítsák a kommentszekciót, és több kattintást generáljanak. A célom az, hogy hitelesen adjam át, amit én személyesen éreztem a koncerten, nem az, hogy szándékosan lehúzzam az eseményt. Ismerek néhány újságírót, akik pont az ellenkezőjét írják le annak, amit valójában gondolnak… furcsa értelmezése ez a “beszámolóknak”.
Egy koncerten szerzett élmény nagyon szubjektív dolog. Amikor valaki megéli az eseményt, az sokban függ a saját lelkiállapotától, attól, milyen emlékek kötik az előadóhoz és a dalaihoz. Csak ezt követően jön az, hogy maga a koncert milyen hatással van rá. Az élményt nem lehet objektíven leírni, hiszen egy koncert minden pillanata egyedi érzésekkel és benyomásokkal párosul. Lehet tényként közölni, hogy a színpad tíz percig piros vagy kék fényben úszott, de hogy ez milyen érzelmek jelennek meg az teljesen mértékben szubjektív. Az is abszolút egyéni, hogy valaki azt látja, a körülötte lévők jól szórakoznak, vagy azt figyeli, hogy ki fog ásítani? Rajtunk múlik hogy mit akarunk látni a környezetünkben. Végül is, mi a célom azzal, amit leírok? Mit akarok átadni az olvasónak? Ha azt keresem, hogy milyen “ingerszavakkal” vonzhatok több figyelmet, az már egy másik történet, és messze áll az objektív véleménynyilvánítástól. Szóval, ennyit az objektív koncertkritikákról.
Szerintem, és csakis szerintem: van olyan koncert ami 100%-ban kedélyjavító, és receptre kellene felírni: számomra a tegnap esti Ricky Martin koncert pontosan ilyen volt!
Főhősünk olyan bulit hozott össze Budapesten a Hősök terén, amit nehéz lesz elfelejteni. Mondjuk én nem is akarom elfelejteni. Elképesztő formában van a pasi!
Nemcsak az energikus és szenvedéllyel teli hangja, dalai ragadtak magukkal, hanem maga a Ricky Martin jelenség… a tánc, a show, a kisugárzás. Ricky már nem újonc a világ színpadain – évtizedek óta van jelen a show világ élvonalában – tegnap este ismét bebizonyította, hogy miért is nevezik őt a latin pop királyának. A hangja élőben is kristálytiszta, erőteljes, színpadra született nem vitás – legendás mosolya, mozdulatai, tánca által a szórakoztatás nagymestere, ahol érzeni lehet, hogy ő maga is nagyon élvezi azt amit csinál…. azonnal, az első másodperctől kapcsolódott a több 10.000-es közönséghez. Bár már évtizedek óta a pályán van, még mindig képes újra és újra megújulni. A tegnapi fellépése is tele volt lendülettel és frissességgel. Ráadásul nemcsak énekesként brillírozott, hanem olyan showmant élvezhettünk, aki minden mozzanatával uralta a színpadot. Profizmusa mellett ott volt szokásosan lehengerlő 32 fogas mosoly és szenvedély, és ami az övé az övé: Ricky még mindig hihetetlenül vonzó pasi. Az érettsége még vonzóbbá teszi, olyan karizmát sugároz, amit nem lehet tanulni vagy utánozni: ez vele született tehetség, adottság.
Én nagyon jó szórakoztam, a profi zenészekkel, táncosokkal, az érzésemmel és a társasággal akivel érkeztem volt kerek egész a koncert. A háttér, hangosítás is szuper volt, legalábbis onnan ahol én álltam az volt.
Köszönöm, köszönjük az élményt visszavárjuk!
Fotók: Szerencsejáték Zrt
R.J.